Félelmetes, mint a svájcifrank-forint árfolyam
Elemzés
2011. 08. 07. 08:21 Sudár Anikó
Sokunkat érint a jelenleg fennálló helyzet a két fizetőeszköz árfolyamának drámai változása kapcsán, és sokunk nem nagyon érti hogy mi áll a háttérben. A valóság viszont az, hogy nem nagyon áll rendelkezésünkre olyan eszköz, amivel megvédhetnénk magunkat ebben a helyzetben a kiszolgáltatottságtól.
Egy hiteltörlesztő naplója
Három évvel ezelőtt szinte „divat” lett a svájci frankban felvett hitel. Bementünk a bankba, és barátságosan felajánlották, hogy felvehetünk „forinthitelt” – de annak havonta kb tíz-tizenötezer forinttal több a törlesztőrészlete, felvehetünk euróban – de annak a forinthoz viszonyított árfolyama rapszodikusan változik, és felvehetjük a „svájcifrankos”-at – amely a legmegbízhatóbb és legstabilabb devizanem Európában.
Persze egy banki hitelügyintéző
nem tarthat mikro- és makroökonómia oktatást minden egyes hitelfelvevőnek, ezért körülbelül 30 oldalnyi papírt a kezünkbe nyomnak, amely figyelmeztet minket arra, hogy a Bank különösen arra nem vállal felelősséget, hogy tájékoztassanak minket egy esetlegesen bekövetkező kedvezőtlen változásról, így rajtunk múlik a változások követése, és az, hogy ez alapján bárminemű intézkedést tegyünk. A biztonság kedvéért még a közjegyző is felolvassa nekünk az egész kisregényt (nekünk persze már azon jár az eszünk, hogy hogyan fogjuk berendezni az otthonunkat, vagy hová megyünk el először a hitelből vásárolt autóval). Aláírtuk, és megkaptuk a hitelt, és boldogan költöttük el arra, amely célra felvettük. (Persze ha nem írjuk alá, vagy máshogy szeretnénk, akkor nincs hitel).
Mindegyik hiteltörlesztésemet csoportos beszedési megbízással törlesztem, nagyon kényelmes. Nem kések a törlesztőrészlettel soha, nem kell a postára futkoznom a csekkel, megy minden a maga útján. Ha olyan hitelem lenne, aminek a törlesztőrészlete az árfolyamkülönbséggel ingadozik, akkor azt se venném észre, hogy most dupla-annyit törlesztek. De én azon szerencsések között vagyok, akiknek mindegyik hitele minden hónapban szinte ugyanannyi. Először nem nagyon értettem, aztán egyszer megnéztem az egyik havi törlesztőrészlet értesítőt, amelyen ott figyelgetett egy milliós Forint érték a fennálló tőketörlesztés alatt. Pár hónap után, amikor már jóval a millió fölött volt, kezdtem megvilágosulni, hogy az bizony a felhalmozódott árfolyamveszteség, amit egy szép napon bizony hozzácsapnak a visszafizetendő összeghez.
Ma megnéztem a svájcifrank árfolyamot,
egészen pontosan 245,66 HUF. 2008-ban 2,2 millió Ft-ot vettem fel autóvásárlásra. A mai napon (2011-08-04), vagyis három és fél év és 1,8 millió Ft törlesztést követően még 1,85 millió Ft-ot kellene visszafizetnem plusz 800.000 Ft árfolyamveszteséget. Az autó pedig körülbelül 1.4 millió forintot ér. Lefordítva, ha üres a bankszámlám és fel kéne szabadítanom úgy havi 50.000 forintnyi terhet, vállalva a gyalogos-buszos közlekedést, és meg akarnék szabadulni a benzinzabáló, méregdrágán karbantartandó autómtól – mindezt csak úgy tudnám megtenni, hogy az autó eladási árához még felveszek 1,2 millió forint hitelt. Persze mire eladom az autót, lehetséges, hogy már 2 millió Ft hitelt kellene felvennem. Persze ez csak a hab a tortán, nyilván a nehezebb helyzetet a lakáscélú vagy ingatlan-jelzálog alapú szabadfelhasználású hitelek okozzák..
Néha felmerülnek bennem olyan kérdések,
hogy például hogyan kerülte el a figyelmemet az a lehetőség, hogy esetleg a devizahitel egy teljesen kiszámíthatatlan pénzügyi szolgáltatás lesz. Mert szerintem az. Nem nagyon látok jelenleg különbséget egy uzsora-kölcsön, meg a svájcifrankos hitel között – persze a bankos fiú nem fog kijönni megverni, ha nem törlesztek – bár behajtókkal még nem találkoztam, azért ők lehetnek kemény legények. Aztán olyan dolgok is eszembe jutnak néha, hogy a banktól vásárolt hitelem ügyletében én vagyok a vásárló, a fogyasztó – nem pedig a bank. Pénzt vásárolok pénzért. És ha nem vagyok elégedett a szolgáltatással, akkor mit lehet tenni? Kit panaszoljak be kinek? A bank teljesen levédte magát, mert ott okos pénzügyi elemzők és közgazdászok fundálják ki a termékeket, és ők világosan látják a pénzpiac működését. Akkor ki kapja meg azt a többletértéket, amit én árfolyamveszteség gyanánt kifizetek? A bankom? Vagy ő is a svájci banktól felvett kölcsönt törleszti? Egyáltalán mi okozza az árfolyamkülönbséget, ami kilakoltatja az embereket az otthonaikból, vagy 10-20 évre anyagilag ellehetetleníti a törlesztőket? Egyáltalán miért hallgatnak a bankok mélyen, miért nincs esetleg kamatcsökkentés?
A KSH adatai szerint 2004-ben az engedélyezett lakáscélú hitelek csupán 20.8 százaléka volt deviza alapú. Ez a mutató egy év múlva már 57.1 % volt. 2008-ban pedig, amikor is az engedélyezett hitelek összegben kifejezett értéke a legmagasabb volt az elmúlt 10 évben, a devizahitelek aránya ebből 88,8 százalék volt. Az is érdekes, hogy 2009-ben az engedélyezett hitelek száma 2008-hoz képest az egy-harmadára(!) esett vissza, de még így is a hitelek közel 67,6 százaléka deviza alapú volt.
A svájcifrank – forint árfolyam is érdekes utat járt be az elmúlt 5 év során. 2006-ban 1 CHF 170 Ft-ba került, 2008. közepe felé már a 140 Ft-os határt súrolta. Ahogy a statisztika mutatja, pont ezen időszak körül volt a hitelfelvételek számának csúcspontja. Félelmetes arra gondolni, hogy mi okozhatta ezt a kereslet-növekedést a devizahitelek iránt, de aki a szolgáltatást piacra dobta és eladta 2008-ban, valószínűleg most jó nagyot nyert rajta. Várom a jelentkezését, sok szeretettel átadom neki a hiteleim törlesztését...
