Irány Ladak! - 2. rész: Leh
2011. 08. 15. 12:21 Hóka László
Mit lehet itt csinálni? Hol fogok lakni? Mit egyek? Merre tovább?
Nagyobb térképre váltás
India az óvatos lépések politikáját követve 1971-ben részlegesen már megnyitotta határait, majd 1974-től kezdve minden különösebb engedély igénylése nélkül mehettek a turisták Ladakba. (Egy indiai vízum azért nem árt, de ezt már tudjátok az előző rész tartalmából.)
Több magyar utazási iroda is kínál ide szervezett utakat, de ezeket felejtsétek el! Ennek több oka is van: 1. drága, 2. csak otthonról tűnik messzi, félelmetes idegennek, de ha már ott van az ember, akkor minden ugyanúgy megszervezhető olcsóbban. Persze aki esküszik a biztonságra, és a pontosságra, az választhatja ezt a lehetőséget is, vagy mehet Svájcba. Ladakban, így Lehben is más a tempó, mint amit itthon megszokhattunk, ez érthető is, az emberek nem pattognak 3500 méter magasban. Bárhonnan és bármivel is érkezik az ember, célszerű bemenni a belvárosba. Itt minden van. Telefon, internet, túraboltok, utazási irodák, éttermek, bank, ATM, pénzváltó, motorbicikli-kölcsönző.
Kultúrát nekem íziben!
Leh az Indus-völgyben terül el, de nem közvetlenül a folyó partján, hanem egyre inkább – főleg az új szállodák miatt– húzódik föl a Markha-völgy irányába.
Leh főutcája Main Bazar Road, ami azért sokat elárul az utcáról, legyen ez most a túránk kiinduló pontja.
A történelmi városmag a Main Bazar Rd-tól észak-észak-keleti irányban helyezkedik el. Igazi keleti hangulatot áraszt, a szűk sikátorokkal, az egymásra préselt házakkal, vagy a pillérekre épített sztúpákkal (vagy, ahogy a helyiek hívják: csörtenekkel). Ezek még a klasszikus technikával épültek, az alsó szintek kőből, a felső szintek vályogból, kis ablakokkal. Bár még sok ház romos, de az óváros revitalizációja jelenleg is folyamatban van, jó példa erre a 2006-ban felújított Lalas Café, amely gyakorlatilag az óváros kapuja.
Míg teázgatunk, megismerkedhetünk a kortárs lehi művészek munkáival, és beszerezhetjük az történelmi város térképét is. A dombnak fölfele folytatva az utunkat nemsokára meglátjuk a Red Chamba Lhakhangot (a Maitreya, azaz az eljövendő Buddha vörös templomát), amely egy hatalmas ülő Buddha szobrot rejt.
E fölött található a Chenrezi Lakhang, csarnokszerű tér, gyönyörű freskókkal a falán. Vele szemben Soma Gompa, melyben egy tetszetős kis szentély bújik meg. A következő épület már az óváros felett trónoló királyi palota, első benyomásra akár a lhasai Potala palota. A többszintes épület rekonstrukciója évek óta zajlik, és még pár évig biztos eltart, de semmiképp nem érdemes kihagyni, hiszen a benne található szentély több száz éves maszkokat és könyveket rejt.
Ha kisétálgattuk magunkat, de még benne van a bugi a lábunkba, akkor irány a Namgyal Tsemo csúcs egy újabb szentéllyel és lélegzetelállító panorámával a városra és az Indus-völgyre.
A nagy sétálgatás közben ne feledjük el az akklimatizációt! Sok vizet inni, valamilyen fejfedő, és csak nyugodtan! Keleten vagyunk, más a ritmus. Mint ahogy régi római mondás is mondja: „Rómában viselkedj úgy, mint egy római.” Ladakban, mint egy ladaki, és így tudatos turisták lehetünk, akik képesek befogadni a hely szellemét.
Ha még van erő a lábunkban -visszafordulva a dombtetőről- megnézhetjük a Mani Ringmot, a nagy imafalat. Innen lépteinket a belváros fele fordítva megforgathatjuk a Leh Jokhang szentély körüli imamalmokat, ezzel is több ezernyi imát elmondva.
Ideje kajálni!
Erre ezer és egy lehetőség van a belvárosban, próbálgassunk bátran! A ladaki konyháról annyit, hogy viszonylag kevés alapanyagból dolgoznak, és nyáron főleg zöldségeket, tésztákat fogyasztanak. Persze húsokkal, hallal is lehet találkozni, de ez ritkább.
Amennyiben kaja után még mindig nem elég, akkor most a másik irányba, észak-nyugatnak fordulva a Changspa Rd-on elsétálhatunk a Shanti sztúpáig. Egy kis lépcsőzés után már ott is vagyunk a hatalmas sztúpa tövében, a város fölött. Innen szépen belátni az Indus-völgybe dél-keleti irányba.
Adrenalint az agyba!
Ha nem szeretnétek, hogy ellustuljon a mellékvesétek, arra is pazar lehetőségek vannak. Még magyar viszonylatban is kiváló árak mellet lehet raftingolni az Induson. Ilyenkor fel kell keresni egy utazási irodát, ők majd mindent elintéznek. Rengeteg túralehetőség van a környéken, akár több napos vezetett túrákra is elmehetünk, ezek után az irodákban érdeklődhetünk. De más külföldiekkel beszélgetve szintén rengeteg információt szerezhetünk, hiszen rengetegen visszajárnak. A legkedveltebb túracélok: az indus-völgyi kolostorok (erről bővebben nemsokára, permit nem kell), a Stock Kangri csúcs (6200 m, permit kell), a Kahrdungla hágó és/vagy Markha-völgy (permit kell), Zangla (permit nem kell), Pangong tó (permit kell), Tso Moriri tó (permit kell). Jó móka még a motorbérlés, ezt több helyen is megtehetjük a városban. Jogosítvány, bukósisak és ilyen földhözragadt dolgokra nincs szükség, de ártani nem árt. Valamint több helyen lehet kerékpárt bérelni, ez sem utolsó lehetőség. Ebből az egyik magyar érdekeltségű: a Skander Cycles (http://skandercycles.blogspot.com/), amelyet nyaranta a Csoma Szobája Közhasznú Alapítvány önkéntesei üzemeltetnek.
Általánosan elmondható, hogy minél lassabban utazik az ember, annál jobban megismeri a tájat és az embereket.
Csak úgy toronyiránt senki ne induljon neki a világnak, hiszen, mind a kínai, mind a pakisztáni határ közel van, és sok a katonai terület a környéken. A főlényeg: PERMIT, ez olyan igazolás, amelyet a helyi hatóságok adnak ki, ennek két előnye is van, nem zavarnak a katonák, és tudják, hogy hova indultunk. Erre a második dologra, amúgy is különösen figyeljünk, hiszen 1,7 fő/km2 mellett nem biztos, hogy naponta találkozunk valakivel. Egy másik érdekesség a Police check, ezek az utak mellett elhelyezkedő rendőrállomások, ahova a külföldiek bemennek és fölírják az adataikat. Mi ezt eleinte rendszeresen megtettük, aztán mikor már a vicces nevek beírását is meguntuk, akkor ki is hagytuk őket. Azért célszerű talán mégis felírni az adatokat, ha esetleg elvesznénk, ezek segítségével indíthatják a keresést.
Shopping guide
A másik fontos dolog: alkudni! A helyiek a turistákban pénzt látnak, sok pénzt, de kemény alkudozással komoly összegeket faraghatunk le mind a motorbérlésnél, mind egyéb túráknál. Nem kell félteni a helyieket, így is vidáman megélnek. Ha betévedünk egy textilboltba, vagy egyéb - jórészt Nepálból és Kínából érkező árukat kínáló - szuvenírboltba, az alkudozás nem ajánlott, hanem kötelező, hiszen ennyi régiség nincs az egész földön, mint amit itt egy nyár alatt eladnak.
