Parttalan olajipar és a hurrikánszezon

Elemzés

2011. 08. 03. 08:44 hurrikan

Itt a nyár, itt az újabb hurrikánszezon az Atlanti-óceánon, így a Golf-öbölben is. Az olaj- és gázmezők kitermelőinek 3-6 nagyobb hurrikánnal kell számolniuk ebben az idényben. Vajon felkészültek az olajóriások egy lehetséges bekövetkező környezeti katasztrófára?

forrás:oilprice.com

Idén több nagyobb hurrikán várható még, ezek sebessége 180 km/óra fölé is emelkedhet. A legutóbb 2005-ben okozott nagy problémákat az időjárással szembeni sebezhetőség: a Dennis nevű hurrikán egy egész olajkitermelő platformot tett tönkre a Mexikói-öbölben (Thunder Horse, BP).

A Thunder Horse 2005-ben a hurrikán után

Ugyanebben az évben később, a már meggyengült egységeket a Katrina és a Rita vette kezelésbe. Az energiaéhség és a fejlődő technika lehetővé teszi, hogy a partoktól egyre távolabb, egyre mélyebb tenger aljzatából szivattyúzzák fel a szénhidrogéneket. Ez azonban komoly veszélyekkel is jár, főként az öböl hidrológiai és éghajlati viszonyait ismerve.

A technológia egyre jobb

Amikor az 1930-40-es években először próbálkoztak tengeri olajfúró tornyokkal, az ötlet remeknek tűnt. Egyszerűbb, tisztább, gyorsabb, mint a Mississippi deltájában bajlódni a mocsaras tájjal, a szúnyogokkal és a krokodilokkal. 1964-ig minden tökéletesnek is látszott, a természet néha megmutatta az erejét, azonban annyira nagy bajt nem okozott, hogy az emberek komolyan megijedjenek tőle.

A legelső tengeri fúrótorony, a Kemnac Rig 16

A fejlődést (illetve fejlesztést) nem törte meg semmi. Az olajipari kutatások egyre mélyebbre és mélyebbre engedtek behatolni az öbölbe: 1957-ben még csak 100 láb, 1969-ben már 300 láb mély tengerfeneket is elérték, a kitermelés rohamosan bővült.

1964-ben azonban lecsapott az első nagyobb hurrikán a vidékre, Hilda. A korábbi évekhez képest, amikor csak 3-5 platformot ért kár, maximum 20 millió $ értékben, most ötször annyi volt a kár (18 platform és 100 millió $) Ez ráébresztette a mérnököket, hogy eddig kicsiben számoltak: ezentúl nem elég, hogy az olajfúró platformok kibírják a 70 láb magas hullámokat, több kell. Sőt, maga a tengerfenék sem mozdulatlan egy hurrikán támadásakor, ezzel számolni alapvetően szükséges.

Szerencsére a 2005-ös viharokhoz hasonló a következő években nem várható a Golf-öbölben, azonban azt tudni kell, hogy az olajfúró egységek még sebezhetőbbek, mint eddig. Többek között egyszerűen azért, mert hihetetlenül megsokasodtak (több mint 3000 van belőlük a tenger azon részén), és egyre mélyebb vizek felett úsznak. Emiatt a kisebb hurrikánok is magasabb kockázati tényezőt jelentenek számukra, mint ahogy a 2008-as Gustav hurrikán példája is mutatta. A gazdasági káron túl jelentős környezeti kockázatot is rejt a mexikói-öbölbeli kitermelés: 2008-ban több mint 13000 hordó olaj szabadult ki a tengervízbe, elszennyezve nem csak a vizeket, hanem a tengerpartot is.

Vajon az emberi haladás és fejlődés (már ha ilyen létezik) képes-e lépést tartani önmagával? Megelőzni a globális környezeti válság helyi, olajipari gócát? Vagy szemellenzősen, csak a gazdasági növekedésre tekintve nem veszi észre, hogy a saját életterét pusztítja el, ha nem figyel?