A mongol „farkas” ébredése
Elemzés
2012. 08. 23. 13:21 Hajdu Lilla
Mongol farkas – ezzel a jelzővel illetik a feltörekvő mongol gazdaságot. Az átlag 7%-os fejlődés Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szerint tavaly plusz 2%-kal nőtt, idén pedig 12%-ot jósolnak. A fellendülés hátterében a Góbi-sivatagban fellelhető ásványkincsek állnak. A mérleg másik oldalán viszont a lakosság aggodalma, hogy a profit külföldre szivárog.
Előzmények
A belső-ázsiai ország újkori történelmének jelentős részét Kína és Oroszország érdekeinek szorításában töltötte. 1921-ig kisebb szünetekkel Kínához tartozott, majd szovjet szatelit állammá vált 1924-ben. A kommunizmus időszaka alatt kereskedelme 95%-át a Szovjetunióval bonyolította le, amely olcsón felvásárolta a Mongol Népköztársaság nyersanyagait, amelyet a világpiacon nagy haszonnal értékesített.
Nagyobb térképre váltás
Bányászat
A „nomád” ország gazdasága tartópillérei a mezőgazdaság és a bányászat. Ásványkincsekben nincs hiány: réz, szén, arany, volfrám, molibdén és ón rejtőznek a felszín alatt. Vegyük sorra a legjelentősebb projekteket.
A kanadai Ivanhoe Mines 2001-ben 80 kilométerre a kínai határtól, a Góbi-sivatagban nagy kiterjedésű arany- és rézlelőhelyet fedezett fel. Az Oju Tolgoj mező körülbelül 44 millió tonna réz és 1800 tonna arany kitermelésével kecsegtet. A fejlesztést a Rio Tinto ausztrál vállalat, az Ivanhoe Mining és a mongol kormány vegyesvállalata végzi, a tulajdonképpeni kitermelést viszont 2013-ban kezdődik.
Szintén Góbi-sivatag déli része alatt található Tavan Tolgoj szénmezőt már az 1930-as években is ismerték. A terület több mint 6 milliárd tonna szén, található, ezzel a világ tizedik legnagyobb szénlelőhelye. Ami még érdekesebb, a tartalék körülbelül egyharmada az acéliparban használt kokszszén. 1967-ig a mongol Gazdasági Minisztérium felügyelete alatt működött, jelenleg állami többségi tulajdonban van. A termelés felpezsdítése érdekében a mongol kormány idén tendert írt ki a bányászati jog megszerzésére, amelynek győzteseiként júliusban az amerikai Peabody Energy Corporationt, a kínai Shenhua vállalatot és egy orosz–mongol konzorciumot hirdettek ki. A felek közötti megállapodásra azonban nem került sor, mivel a Mongol Nemzetbiztonsági Tanács megvétózta a tervezetet, arra hivatkozva, hogy az nem áll összhangban a mongol joggal.
A szén és a nemesfémek mellett az uránbányászati eredmények is nagyon biztatóak. A dornodi és gurbanbulagi uránlelőhelyek az oroszok érdeklődését keltették fel, igaz, már az 1950-es években is voltak együttműködési törekvések. A dornodi bányát 1995-ig az orosz Erdes Bányászati Vállalat működtette, az ércet Szibériában dolgozta fel anyavállalata, a Priargunszkij Ipari Bányászati és Vegyészeti Egyesülés. Becslések szerint Oroszország 1995-ig közel 600 millió dollárnak megfelelő összeget áldoztak uránium feltárására és kitermelésére. 2008-ban a két állam megállapodást írt alá újabb mongol uránium lelőhelyek felfedezéséről és fejlesztéséről. Ezt több kétoldalú megállapodást követte, végül 2011 januárjában a Duma ratifikálta a Dornod Urán vegyes korlátolt felelősségű társaság felállításáról szóló megállapodást. Ezzel párhuzamosa a kínai CNNC is jelezte, hogy érdekeltséget kíván szerezni Gurbanbulagban. A mongol válasz elutasító volt.
Összességében elmondható, hogy Mongólia figyelemreméltó ásványkincs-készlete vonzza a külföldi befektetőket. A Szovjetunió fennállása alatt a rézkitermelést orosz érdekek határozták meg, jó példa erre az erdeneti rézbánya, amely 49-51%-os orosz-mongol tulajdonban állt. Most azonban úgy tűnik, hogy a mongol vezetés jobban rajta tartja a szemét vagyonán. A parlament szeptember 22-i ülésén a kormány úgy határozott, hogy felülvizsgálja az Oju Tolgoj bányaprojektben való részvételét, és igyekszik növelni befolyását. Ennek hátterében az állt, hogy a parlamenti képviselők követelték, hogy a kormány növelje meg az állami ellenőrzés mértékét, amely nagyobb profithoz juttathatná az országot a bányászatból befolyt bevételekből.
| A mongol bányászat számokban | |||
| bányakincs | termelés (ezer t) | világranglista | részesedés a világtermelésből |
| fluorit | 400 | 3. | 0,07 % |
| molibdénium | 2,2 | 10. | 0,01 % |
| wolfram | 39 | 16. | 0,07 % |
| réz | 125 | 17. | 0,78 % |
| cink | 56 | 18. | 0,46 % |
| arany | 6 | 19. | 0,24 % |
| barnakőszén | 25500 | 22. | 0,36 % |
| vasérc | 3200 | 28. | 0,12 % |
| ezüst | 19,6 | 34. | 0,08 % |
| gipsz | 60 | 68. | 0,04 % |
A mérleg másik nyelve
Az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége 2009-es jelentésében három aggodalmat fogalmazott meg a mongol kormányzással kapcsolatban: a fékek és egyensúlyok rendszerének gyengülését, a politikai és üzleti szféra összefonódását és a jog következetlen átültetését és a kormányzati funkció gyakorlását. A felvetések nem alap nélküliek, amikor hirtelen új pénz áramlik be. A kormányzati bevételek bár nőnek, de az ipar nem feltétlenül érdekelt abban, hogy mongolokat foglalkoztasson, vagy, hogy a profit az országhatárokon belül maradjon.
A korrupció kérdése is fókuszba került: a Transparency International 178-ból a 116. helyre sorolta az országot 2010-es nemzetközi korrupciós indexén. Az utóbbi években a kormány több nemzetközi korrupcióellenes rezsimhez és protokollhoz csatlakozott, 2006-ban új törvényt fogadtak el, és felállították a Korrupcióellenes Ügynökséget.
A gazdag Mongólia képéhez nem társul fizetőképes középréteg. A rendszerváltozás idején rengeteg a szovjet időszak alatt működő gyár és üzem zárt be, amely a munkanélküliség drasztikus megugrásához és a lakosság elszegényedéséhez vezetett. A lakosság körülbelül egyharmada élt a szegénységi küszöb alatt. Köszönhetően a gyanús és átláthatóságot mellőző privatizációs ügyleteknek, ezzel párhuzamosan egy szűk réteg meggazdagodott. Vidéken a legelőterületek magánosítása számos pásztorcsaládot „űzött” a városba, akik közül a szerencsésebbek a szolgáltatóiparban helyezkedtek el, vagy az Ulánbátort körülölelő jurta negyedekben lelt otthonra, ami manapság is elmaradott állapotban van. A szegénység felszámolására számtalan terv és segély érkezett, de nagyobb változás nem történt.
Talán most elindul egy folyamat. A kormány a lakosságnak kifizetéseket ígért, hogy ezzel csökkentse a társadalmi rétegek közti szakadékot. 2011. augusztusban Bajarcogt pénzügyminiszter bejelentette, hogy növelik a jóléti kiadásokra fordított összeget, ezzel fejlesztvén a foglalkoztatást és egészségügyet. Állami segítségre pedig egyelőre nagy szükség van.
A fővárosi fogyasztói árak megfizethetetlenek az átlag mongol számára, amelyet csak tetéz a 11-13%-os infláció. Nem elhanyagolható az a folyamat sem, amit külföldi beruházások generálnak: a tőkebeáramlás és a jólfizetett munkaerő felsrófolja az árakat.
A belső-ázsiai ország iparának elemi érdeke egy hazai fizetőképes réteg. A tengertől elzártsága és a tény, hogy Kínával határos, szomszédjával versenyre kényszeríti, ami nem is olyan egyszerű. Hajrá!
