Elhúzódó aszály – mélyülő válság 1.
Elemzés
2012. 08. 18. 10:47 noveny
Legyünk derűlátók, és fogalmazzunk így: újra itt a strandidő! Mert a másik lehetőség az, hogy a mezőgazdászokat, végül pedig magunkat, mint fogyasztókat siratjuk. Az idei aszály átrajzolta a kilátásainkat.
Kezdve a dolgot mindjárt ott, hogy Magyarországon egyébként sincs minden rendben, szóval nem az aszály az egyetlen, ami megnehezíti az életünket. De mi még a boldogabbik részén élünk a világnak. Magyarország terepviszonyai, éghajlati és talajadottságai a mezőgazdaságnak különösen kedveznek, és igaz, hogy a GDP-hez nem járul nagyban hozzá a növénytermesztés és állattenyésztés, de az élet alapját jelentik, úgyhogy megérdemlik a figyelmet. Az aszályok felett átívelő probléma, hogy a nálunk mostohább természeti körülmények közt bíbelődő országok, mint például Lengyelország, Németország, vagy Dánia, jobb áron tudnak előállítani húst, és mióta vámunióban vagyunk velük, ez a hazai állattenyésztésnek feladja a leckét, és leszorítja az árait.
Ennek most még örülünk, hiszen a magyar átlagkereset nem egy német vagy egy dán átlagkereset. Mint ahogy annak a másik problémának is hálásak lehetünk, hogy Európában az áruházláncok gondoskodnak arról, hogy nagyjából változatlan áron jussunk hozzá a húshoz és a terményekhez. Történelmi fordulat volt, hogy a tojás ára így fel tudott szökni, mert a tojástermelők már időtlen idők óta próbálják kiharcolni, hogy olyan áron vegyék át tőlük az árut, ami nekik is megéri. Ki gondolná, hogy nem a termelő szabja meg, mennyiért adja el a terményét? Itt jön képbe az aszály.
Magyarországon évente 6-7 millió tonna kukoricát termesztenek, aminek a legjava takarmányként és egyötöd részben bioetanolként végzi. Az idei aszály 40%-os kiesést eredményezett, becslések szerint 4-5 millió tonna kukoricánk lesz csak. Az állattenyésztés költségeit ez jelentősen felveri, mert a csökkenő kínálat emelkedő árakkal jár. A hazai állattenyésztés nagyjából 4 millió tonna kukoricát használ fel, 2-3 millió tonna pedig exportra megy. A gond az, hogy az exportszerződéseket nem utólag kötik, hanem előre. Tehát hiába terem annyi kukorica az aszály ellenére is, amennyi elég lenne a hazai állatoknak, a szerződések miatt meghatározott mennyiség mindenképpen kivándorol az országból. Ez megnöveli a keresletet az alternatív takarmányok felé, például a takarmányárpa felé, aminek az ára emiatt szintén felszökött.
Az állattenyésztés költségei tehát megnőttek, és ilyenkor a vágóhidakon nyilván több pénzt kell kérniük az állatokért, de nem kapnak. Itt jön be az, hogy az áruházláncok diktálják az árakat, amik nyilván nem tudják figyelembe venni a termelő haszon iránti vágyát. Ennek az árképzési mechanizmusnak az oka egy hosszabb történet, most menjünk tovább! Valamilyen mértékben biztosan megérezzük a boltokban az aszálynak a hatását, de nem mi leszünk rövidtávon a dolog nagy vesztesei.
A nehéz helyzetbe került állattenyésztők mellett a növénytermesztőknek is van gondja. Az a gazda például, amelyik mondjuk 1000 tonna kukoricáról kötött exportszerződést, de az aszály miatt csak 600 tonna kukoricát tud felmutatni, most arra kényszerül, hogy vegyen másoktól 400 tonnát, így pótolva ki a hiányzó mennyiséget. Csakhogy mikor a szerződést kötötték, még 45 ezer forintot kapott tonnánként, most viszont már 70 ezer forintért tud csak pótkukoricát venni. Szöveges matekfeladat: mennyit veszít a gazda?
A folytatás hamarosan jön: a világban uralkodó helyzetről írok, mert nálunk még istenes minden! Romba dönti a világot a kukoricahiány? És hát nyilván nem mehetünk el az aszály okai mellett sem.
