Elhúzódó aszály - mélyülő válság 2.
Elemzés
2012. 08. 20. 14:18 aszaly
Aki ismer, már talán kínosnak tartja, hogy folyton szóba hozom a maja világvégét, de egyszerűen nem lehet elmenni a kukorica és a „világvége” összefüggése mellett.
Pityu
A maja isten-házaspár negyedszeri nekifutásra kukoricából gyúrta meg az embert, miután a korábbi verziókat elpusztította. Ez nemcsak szép mítosz, hanem logikus is: a közép-amerikai gyerekek kukorica evés révén nőnek nagyra, mi másból lenne az ember, ha nem kukoricából?
Azt senki sem tudta meggyőzően levezetni, hogy az ember többszöri megteremtése és elpusztítása összefügg a naptári ciklusokkal, de arra még történelmi példák is vannak, hogy a kisebb ciklusok lejártakor változások mentek végbe a világban. Nem apokaliptikus értelemben. Most lejár egy nagy naptárkör, egyes értelmezések szerint húsz év átmeneti időszak következik, és aztán 2032-ben indul a következő korszak, ami már nem a kukorica-emberé lesz. Ez az elmélet, és ekkor gond van a kukoricaterméssel, ez mindenképpen érdekes, ha másért nem, hát a tények esztétikája miatt. Ennyit akartam csak ezzel kapcsolatban, ideje is racionális vizekre evezni!
Aszályos időszakok mindig voltak, azonban a globális felmelegedéssel állhat összefüggésben az utóbbi néhány év extrémebb időjárása. Erre a felismerésre jutott egy NASA-tanulmány a közelmúltban, de egyébként is a szélsőségesedő időjárást vetítik előre a globális klímaváltozás forgatókönyvei. Egyenetlen csapadékeloszlás az év során, nagy melegek, nagy hidegek, erős szélviharok, felhőszakadások, stb. Tavaly és tavaly előtt is nagy aszály volt az Egyesült Államokban, még porviharok is kialakultak. Az aszálynak az adott éghajlaton szokatlan csapadékhiány számít. Bizonyos esetekben a csapadék elmaradása, bizonyos esetekben a párolgás nagysága (hőség) okoz vízhiányt a növényeknek, amik nedvesebb viszonyokhoz szoktak, ezért elszáradnak. Idén csapadékhiány és erős párolgás egyaránt jelen van. A mostani aszály mégis eltörpül az 1863-as alföldi aszály mellett, amikor olyan kiterjedt szárazság volt, hogy a marhacsordákat sem tudták „kihajtani” az Alföldről, a nedvesebb peremvidékekre, és így jelentős állomány halt éhen a kiszáradt növényzet miatt. Az Egyesült Államokban viszont már történelmi szárazságnak számít az idei, és zsinórban a harmadik nyár aszályos náluk, ez szokatlan.
Ha vetünk egy pillantást az idén júliusban készült aszály-térképre, amin feltüntettem a jelentős mezőgazdasági termő övöezeteket, kapásból láthatjuk, hogy a fejlett világot érinti a szárazság elsősorban, és Indiával, Délkelet-Ázsiával ezúttal kegyesebb az idő. Kína azonban tavasszal szenvedett vízhiánytól, készítettek is több összeállítást akkor erről, itt egy random videó:
Azt lehet tehát mondani, hogy gyakorlatilag az iparilag elmaradott területeken maradt meg nagyobb részben az idei termés. Ez szerencsésebb esetben azzal járna, hogy most ők tudnának terményeket exportálni, de egyrészt vetéskor „nem úgy készültek”, hogy majd nyáron befoltozzák a több százmillió tonna globális terménykiesést, másrészt azon a termesztési színvonalon egyébként sem működne a terv. Élelmiszerhiány tehát sajnos fel fog lépni, és sajnos megint csak az iparilag fejletlen vidékeknek nem lesz pénzük gabonára. Mint ahogyan a tavalyi éhínségről sem igen tudott senki idehaza. Sőt, indokolatlan a jövő időt használni: már mondja is a tévében Ewan McGregor az UNESCO hirdetésében, hogy segítsünk. Egy másik ENSZ szervezet, a FAO pedig szintén kongatja a vészharangot.
Csakhogy van itt még egy csavar! A válság nagyjából 2008 óta világméretűként aposztrofált, így 2012-ben érdemes hát számot vetni végre, hogy hányadán is állunk. Ha megnézzük, hogy a nominális GDP országonként hogyan változott 2008-ról 2011-re, és térképen ábrázoljuk, akkor jól megragadható, hogy mi is folyik éppen. Gyakorlatilag a Föld országainak nagyobb része növelte a termelését, kivéve Európát. Az Egyesült Államok növekedést tudott felmutatni, mégis 3 év alatt mindössze 5%-os eredményével szintén nem egy csúcsteljesítmény. A lényeg igazából annyi, hogy ahol idén mezőgazdasági terménykiesés jelentkezik, ott nyilván a gazdaságnak veszteséget fog ez jelenteni. Az erős gazdaságokat is visszafogja, de a gyengélkedő gazdaságoknak ez még nagyobb megterhelést jelent. Amíg az Egyesült Államok és Európa erőforrásainak egy részét leköti az aszály, addig Dél-Amerika jelentős potenciállal rendelkezik továbbra is, Délkelet-Ázsiát pedig nem is veti vissza most nagyobb természeti csapás. Ha ezt egy versenyfutásként képzeljük el, akkor azt mondhatjuk, hogy Európa a cipőfűzőjét köti, az Egyesült Államok zihálni kezdett, Kelet pedig fut tovább egyenletes tempóban.
Talán elhamarkodott temetni az Egyesült Államokat, de ha szigorúan az idei aszály jelentőségét nézzük, akkor nagyon komor kép rajzolódik ki. Egyrészt az aszály az ország nagy részét érinti, másrészt a fő kukoricatermő vidék teljes egészében károsodott. Magyarországon 7 millió tonna kukorica helyett csak 4 millió terem, ezzel a világranglista 35. helyéről lejjebb kerülünk, és a globális kukoricatermés 840 millió tonnáját 3 millióval csorbítjuk. Egészen más a helyzet az Egyesült Államokkal, ami évente 300 millió tonna körül termeszt. Ez már olyan volumen, ami közvetlenül befolyásolja az egész világgazdaságot. Emlékeztetőül: a szálak messzire vezetnek, hiszen emberi felhasználásra is kevesebb jut, de takarmányozásra is kevesebb jut, akkor pedig állatból is kevesebb jut, akkor pedig élelmiszer ipari termékből is kevesebb jut, akkor pedig elkerülhetetlenül emelkedni fognak az élelmiszer árak globálisan.
| A fontosabb kukorica termesztő országok eredményei (pirossal kiemelve az aszály sújtotta országokat) | ||
| rangsor | ország | termés (2010, millió tonna) |
| 1. | Egyesült Államok | 316 |
| 2. | Kína | 177 |
| 3. | Brazília | 55 |
| 4. | Mexikó | 23 |
| 5. | Argentína | 22 |
| 6. | Indonézia | 18 |
| 7. | India | 14 |
| 8. | Franciaország | 13 |
| 11. | Kanada | 11 |
| 35. | Magyarország | 7 |
| Afrika | 75 | |
| Föld összes | 840 | |
A magasabb élelmiszer árak ahhoz vezetnek, hogy az emberek a fizetésük nagyobb hányadát kénytelenek evésre költeni, ez pedig az egyéb ágazatok termékei iránti keresletet csökkenti. Egy fogyasztói társadalomban ez a sor vége, vagy éppen a kezdete: innentől fogva csökkenő termelés nagyobb munkanélküliséget, ami még kevesebb fogyasztást, ami még nagyobb munkanélküliséget eredményez.
Korántsem állítom, hogy ez várható a jövőben, de a mechanizmus mégiscsak ez, a kérdés az, hogy sikerül-e kezelni valahogyan azt a veszélyt, ami a rossz kukoricatermés előrevetít.
