Munka nélkül

Elemzés

2012. 09. 01. 10:50 munka

Az önmagukban álló adatok általában nem sokra jók, például egy országban hiába magas az egy főre számított GDP, ha a valóságban hatalmasak a vagyoni különbségek. Vagy hiába jut munka mindenkinek, ha semmit sem ér a fizetés. Ennek ellenére érdemes egy pillantást vetni a munkanélküliség térképre!

Ha például az ember csak azt az egyszerű kérdést teszi fel, hogy hol találna matematikailag nagyobb valószínűséggel munkát, és nem veszi figyelembe az átlagbért, vagy az ország hivatalos nyelvét, a demokratikus normák betartását, vagy a fogyasztói árakat, akkor elég mindössze a munkanélküliséget megnézni. Minél kisebb a munkanélküliség, annál kevesebb emberrel kell megküzdeni egy állásért. Éppen ezért a közgazdaságtan úgy tartja, hogy valamennyi munkanélküliségre szükség van, különben nem lenne választás rossz és jó munkaerő között.

Katt a képre a nagyobb térképért!

A térképet akkor lenne jó elemezni, ha legalább egy GDP növekedéssel, vagy egy főre jutó GDP-vel egybevetném, de most csak úgy emlékezetből mindent (még másra is kell az idő). A szélsőségekkel kezdve: 40% fölötti munkanélküliség kategóriájában Zimbabwe áll a végén 95%-kal, amit ha én számoltam volna, biztos, hogy hibásnak mondanám, de ráadásul nem ez az ország az egyetlen (Nauru 90%, Libéria 85%). Az ilyen mértékű munkanélküliség azt jelenti, hogy a parlamenten és a minisztériumokon, valamint az őket kiszolgáló szolgáltatókon kívül senki sem dolgozik az országban. Afrikai országokról lévén szó, arra a lakosságra kell gondolni, amelyik zömmel önellátó, és az önellátást nem TB-t, EÜ-t, NYJ-t, ÁFA-t és adót fizető alkalmazottként végzik, hanem csak úgy. Hogyan is lehetne meghatározni, hogy ők most munkanélküliek-e vagy sem. Nem véletlenül sok afrikai országból nincs is adat a munkanélküliségre vonatkozóan. Ahol van, az sem megbízható, mert például a Kongó-medence dzsungelének és a Száhel-övezet határán fekvő Közép-Afrikai Köztársaság alacsonynak számító mutatóval büszkélkedhet, de látom a szemem előtt, hogyan született ez az adat. Én is ott szeretnék lenni!

A lista másik oldalán a 2% alatti munkanélküliséggel hivalkodó országok állnak, ami közül Pápua-Új Guinea a leggyanúsabb. Ebben az országban volt már példa arra, hogy külföldi bányacégek egyszerűen eldózeroltak falvakat, nyilvánvalóan nem a bánya alkalmazottaiként folytatták életüket a pápuák. Márpedig Pápua-Új Guinea munkahelyeit nagyjából a bányák jelentik, szóval ha nem ott, akkor mégis hol dolgoznak? Vagy talán az országot annyi külföldi bányász lepte el, hogy a pápuák aránya 2% alá szorult mostanra? A többi ország: Észak-Korea, Kuba, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Üzbegisztán – tiszta sor. Észak-Koreában és Kubában, minthogy államszocialista országok, törvény bünteti a munkanélküliséget, tehát nem is vonjuk kétségbe azt, hogy ezekben az országokban ha akarnánk, akkor biztosan dolgozhatnánk. Azerbajdzsán bronzkori uralkodási berendezkedéséről megbizonyosodhattunk az Eurovíziós Dalfesztivál alatt (fény és csillogás a palotában, ami a pórnép viskóinak helyére épült), Üzbegisztánról az átlag magyar nem sokat tud, de ugyanez a kategória, szóval itt rossz statisztikát írni felségsértésnek számít. Fehéroroszország pedig fehér folt: messze ívben elkerüli mindenki, olykor még a földgáz is. Ennyit a szélsőségekről!

A nagyon válságos területek Afrikában és a háborús övezetekben találhatók. Afrikával egyszer még részletesebben is foglalkozni akarok, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy van-e egyáltalán olyan ország, ami klasszikus értelemben vett ország, tehát van egy legitim kormánya, amit az ellenzék és a külföld is elismer. Ezen felül – de ez már csak demokrata akadékoskodás – a kormány az egész lakosságot szolgálja, nem pedig csak egy népcsoportot vagy elvi közösséget. És talán még olyan is akadna, ahol a gazdaság több lábon áll, így a vezetőség nincs kiszolgáltatva egyetlen vállalatnak. Az biztos, hogy ilyen országból kevés van Afrikában (még magánál Dél-Afrikánál is rezeg a léc a fehérek és a bantuk konfliktusa miatt), tehát munkahelyet teremtő befektetőkből is. A háborús övezetek pedig egyértelműek: ki nyitna gyárat Afganisztánban, a Gáza-övezetben, Ciszjordániában? Ahol pedig már nincs háború, ott a társadalmi nyugalom és a jó megítélés hiányzik: Koszovó, Bosznia, Szerbia, Haiti.

Ahogyan a térképet nézzük, azt látjuk, hogy a Föld ebből a szempontból elég unalmas: nagyon sok országban a munkanélküliség 5-10% között van, az ennél nagyobb értékek nem lepik meg az embert a fent felsoroltak miatt, az ennél kisebb értékek pedig szintén nem kirívók (Japán, Dél-Korea, Thaiföld, Tajvan). Egyedül az izgalmas, hogyan bukik le az üzbég és a butháni diktatúra:míg ők minimális munkanélküliséget állítanak, addig a szomszédaik (Üzbegisztánnak Türkmenisztán, Buthánnak Nepál) borzalmasan rossz helyzetben vannak, pedig adottságaik hasonlók.

A másik érdekesebb dolog, hogy ezen a térképen is Európa válsága látható: nemcsak a Nyugat-Balkán vöröslő foltja miatt mosódik össze Európa (jóformán) Afrikával, hanem a PIGS országok (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország), illetve a „Gazdasági Tengelyhatalmak” (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Horvátország) miatt is. Ez az Európai Unió nagy próbája is: a csatlakozás vitájában a szkeptikusok biztosak voltak benne, hogy az Unió csak a gazdaságilag erős országok érdeke, és most a válság idején ki is lóg a lóláb például a görögországi, vagy magyarországi német érdekeltségek képében. Én személy szerint habzószájú híve vagyok a vámuniónak és a szabad munkaerő áramlásnak, de például a támogatási rendszer bénaságot serkentősége, vagy a közös szervek teknősbéka reakcióképessége nem vezet sehova. Visszatérve: az Unió melletti érv rövden az, hogy egységben az erő, de elnézve Ukrajnát, Horvátországot, Szerbiát vagy Törökországot, az Unión kívül sem áll meg az élet. De ha már Unió van, és szabad munkaerő áramlás, lássuk az EU munkanélküliségi toplistáját!

Ahol most nagyon meg kell küzdeni a munkáért, az Spanyolország. A válság óta aggasztó a helyzet, de ami még aggasztóbb, hogy nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A kormányzat mintha csak arra várt volna, hogy a probléma majd elmúlik magától. Emiatt aztán most, hogy egyesek szerint a válság második hulláma kezdődik (az Egyesült Államok romló mutatói még nem fejtették ki a globális negatív hatásukat!), Spanyolország ismét a figyelem középpontjába került. Ahol pedig igen rózsás a helyzet, az Hollandia és Ausztria. Persze nem tudni meddig: Ausztriában például már mindenféle bújtatott trükköket vetnek be az állami bevételek észrevétlen növelésére. Csöndben megemelt illetékek, csöndben lerövidített befizetési határidők, magasabb ellenőrzés utakon, adóügyben, miegymás.

A sereghajtók között Írország nem újdonság, 2008-ban elsőként roggyant meg a válságtól. A többiek a rendszerváltozás éveihez képest így is boldogok lehetnek. Románia viszont nagy meglepetés 5,1%-os munkanélküliséggel. Ha magasabbak lennének az átlagbérek, még meg is fontolhatná az ember, hogy felkerekedjen, és a magyar nyelvterületen szerencsét próbáljon (vagy románul megtanuljon). 9,3%-os rátával Franciaország emelendő még ki, az erős gazdaságok között a legrosszabban teljesítő. Röviden ennyi a körkép.

Adatkezelési irányelvek - "Földrajz Térképek" mobil applikáció

Fehéroroszországra mindenhogyan nehéz idők várnak

Alternatív rendszerváltó forgatókönyv: Belarusz tervgazdasága

Három térkép, ami segít megérteni a kurd helyzetet