Mali zenéje

Háttér

2013. 02. 19. 13:06 zene

Megfigyeltem, hogy az idegen zenék iránti nyitottság ott csorbul meredeken, ahol előkerülnek a furulyák, tárogatók és más sipító hangszerek, ami fáraszthatja a popzenére kondicionált fülünket. A mali zenét viszont a nyugatiak is szeretni szokták, mert nem sípolnak és csörögnek benne. És persze ott az afrikai hangzás, amitől úgy érzi az ember, hogy degeszre zabálta magát mangóval.

Sudár István

Ha egy bamakói földrajzos elhatározná, hogy összeállítást készít a magyar zenéről, nehéz dolga lenne a Punnany Massiftól az Elefánton át Sebestyén Mártáig felfűzni az említésre méltó előadókat, és akkor ott lenne még az a dolog is, hogy kezdeni akarna valamit a magyar zenei gyökerekkel és a mostani állapotok közötti kapcsolattal, de végül fogná magát, és inkább vicces macskás videókat nézne a neten. Ez fordítva éppen ennyire megterhelő vállalkozás, úgyhogy én itt most csak kiragadok Afrika burjánzó zenei dzsungeléből érdekes dolgokat, semmi egyéb nem fog történni.

Azt ne higgye senki, hogy egy olyan hatalmas kontinens, mint Afrika, egységes zenei múlttal vagy jelennel rendelkezik, úgyhogy itt most kizárólag egy (bár a legmeghatározóbb) országot, Malit mutatom. Van ez az okos találmány, a prezi, a történelmi áttekintést oda száműztem, a nyilakkal tessék lapozni, vagy átugrani az egészet, és olvasni mi újság mostanában.

Az elején említett mangós hasonlat különösen igaz az afropop műfajra, ami néhol már túlontúl is pop, idegesítően szembesít a popzene céltalan eszköztárával, de ettől még jön belőle a napsütés rendesen. A szerkesztői bölcsesség hevesen tiltakozik bennem, de három zenekart is ideidézek, kezdve Amadou és Mariam párosával. Az ő zenéjük meglehetősen fogyasztható, legalábbis ha az ember hallgatott már Femi Kutit. Bevallom a mali zene számomra is ismeretlen volt, csak sejtettem, hogy érdemes lesz megkapargatni a felszínt, mert hallottam már Afrikából jó zenét. Amadou-Mariamba botlottam legelőször, és széles vigyor a számon, lüktetett a beleimben a basszus. Ezekhez a zenékhez egy mélynyomó nem árt, laptophangszórón hallgatni olyan, mint szivárványt nézni fekete-fehér fényképen.

Amadou és Mariam zenéit még franciaországi rádiók is játszották, gondolok itt különösen a Je pense á toi-ra. A francia térnyerést Manu Chaoval való közös munkájuk mozdított elő. Érdemes meghallgatni a Senegal Fast Foodot is, ha az ember nyitott Manu Chao prüntyögős-recsegős agyoneffektezett dolgaira. A klip az egyik kedvencem, kiteszem majd a facebook-ra. Talán Manu Chao hatása, hogy utána aztán szegény duó már nem nagyon tudott leszállni az érdekes zajokról, és az egyébként nálam sokáig toplistás La Realité-t is azzal vágják agyon, hogy szirénázást pakolnak bele, mert “menő”. Ennek ellenére az eddig felsorolt számok kötelező darabok, de segítek választani, és egy negyedik videót illesztek ide. A duó egyébként vak: Amadou 16 évesen, Mariam 5 évesen vesztette el látását. A vakok intézeetében ismerkedtek meg, és szerettek egymásba, valamint jöttek rá, hogy mindketten szeretnek zenélni. Amadou aztán egy időben saját karriert vitt, de végül beállt a duó, és így váltak híressé.

A Tinariwen még Magyarországon is ismert valamennyire, és rávilágít egy fantasztikus problémára, hogy ők valójában nem is a mali zenei szcénához tartoznak, inkább nevezheténk Algériai bandának, hiszen Észak-Afrikában népszerűek leginkább, és Malihoz csak az útlevelük köti őket. A Tinariwen története zseniális. Ők tuaregek, a tuaregek pedig a sivatag zord körülményei között próbálnak pásztorkodni, ami teljes nomadizálást követel meg. A mai napig megy ez. A Tinariwen a '60-as évek végén alakult meg, és úgy kezdődött az egész, hogy néhány zenész srác a hagyományokat követve beszegődött pásztorohoz hosszabb-rövidebb ideig, és nappal segítettek nekik, éjjelente pedig énekelték a régi történeteket. A régi történeteket hamar felváltotta a Tinariwennél a saját mondanivalójuk, és a régi zenékkel aktuális fájdalmakról énekeltek. Hamar hírnevük lett, de csak a '90-es években fedezte fel magának a Nyugat egy bamakói zenei fesztiválon. Azóta már változott a zenekar összetétele, hiszen már vagy 40 éve zenélnek, de a frotemberük még mindig ugyanaz. Őt idén januárban iszlamista felkelők letartóztatták Maliban, mert a koncertjén felszólalt az ellen, hogy gyilkolással mozdítják elő a tuareg ügyet. Népszerűsége és hitelessége miatt azonban (eddig minden tuareg felkelésben harcolt) inkább szabadon engedték. A Tinariwen zenéje ezzel a keménységgel van átszőve, ettől főz le minden nyugati bluest. A facebookra majd felrakom a Lullát, mert annak a klipje is igen információgazdag, de érdemes meghallgatni a Tenerét is, ami sokáig a kedvencem volt, de azt hiszem a sivatagi blues hangulatát ez a szám képviselheti a legjobban:

Amikor Oumou Sangare énekel arról, hogy a halál szomorú, az az érzés támad bennem, hogy még egy vasárnap is szomorúbb tud lenni nála. Oumou Sangare nem semmi énekesnő, a zenéjéből ami élet árad, egyszerűbb elmagyarázni az ő életén keresztül. Wassoulou tartományban nőtt fel a hetvenes években, Mali délnyugati részén, itt csírázott ki a régen hatalmas Mali Birodalom. Zenéjét az itteni, vadászhagyományokon alapuló énekekből meríti. Édesanyja énekesnő volt, aki hamar észrevette kislánya tehetségét. Öt éves korában már csodagyerekként tartották számon. 16 évesen már koncertkörútra ment a Djolibával. Ali Farka Touré segített neki a nemzetközi karrier kezdeteiben, aki beajánlotta őt a World Circuritnél. Harmincéves korára már a legrangosabb koncerttermekben és fesztiválokon megfordult. Időközben a női jogok élharcosa lett, sokat fáradozik a gyermekházasság és a poligámia felszámolásáért. Elsőre furcsán hangzik, de a művésznő igazi iparmágnás is lett. Van egy szállodája Bamakoban, a Hotel Wassoulou, ahol ő is és más zenészek is rendszeresen fellépnek.A hotel építésében ő is részt vett, hogy ösztönözze a nőket, hogy ők is vállaljanak munkát, hozzanak létre szövetkezeteket. Földeket is vett, egyebek közt gyapottermesztéssel foglalkozik. Míg Nyugaton parfümöt adnak ki a dívák, ő nem kispályázott, autót adott ki, az Oum Sangot. Egy kínai cég gyártja Afrikában, és a saját cége forgalmazza.