A globális világ kihívásainak hatása hazánk fejlődésére
Elemzés
2013. 12. 07. magyarorszag
A 2012-es NAT a történelem tantárgy közműveltségi tartalmai között, a kronologikus témáknál említi meg ezt a “tételt”. A Magyar Földrajzi társaság korábban megtette az észrevételét, hogy ez is tipikusan egy olyan téma, ami a földrajzé volt mindig, ezzel én is egyetértek, ezért írok róla itt. A kínosabb inkább az, hogy a nagyobb tankönyvek még nem szerkesztették a szövegükbe ezt a fejezetet.
Sudár István
A téma felépítése:
A globális problémák
Magyarország nemzetközi szerepvállalása
Magyarország társadalma a globális problémák szemszögéből
Globális problémák
Mostanában három tendenciát emelünk ki, ha globális kihívásokról beszélünk. Az egyik a környezet pusztulása, a másik az emberi jogok csorbulása, a harmadik pedig a szegénység. A környzet pusztulása a jólét különböző fokain más-más módon jelenik meg. De ki kell emelni a szegény országokban jelenlévő gazdag országbéli vállalatokat: a mezőgazdaságban a monokulturás ültetvényesekről (fajok kiszorulása, talajpusztulás, vegyi szennyezés) és bányásztársaságokról (vegyi szennyezés, tájak pusztulása), mert ezek éppen olyan iramban élik fel a Föld ökoszisztémáját, mint a közepesen fejlett országok ipari tevékenysége, vagy a fejlett országok fogyasztói társadalma.
Az emberi jogok csorbulásán a felvilágosodás óta próbálnak változtatni tudatosan. Az emberi jogokat a gyakorlatban nem minden országban tartják tiszteletben. Nyersen szólva az Egyesült Államok a legtöbb háborúját erre hivatkozva vívta. De több szinten jelenthet ez konfliktust. Az egyik legismertebb szint, mikor az egyik ország beavatkozik egy másik ország életébe, mert ott tömegpusztító fegyvereket vetettek be a lakosság ellen, vagy más módon csorbították az emberi jogokat (politikai foglyok, kínvallatás, népirtás, stb.). De konfliktus az is, mikor az ilyen elnyomó rendszerekből menekültek áradnak a világba szét, a világ viszont irtózik tőlük, nem akarnak helyet adni nekik. És konfliktus az is, mikor kultruális alapon csorbulnak az emberi jogok (nők kultúránként eltérő lehetőségei, homoszexuálisok kilátásai társadalmanként, és a másság más formái esetén, pl. albínók gyógyszerként felhasználása Közép-Afrikában).
A szegénység, mint globális kihívás, sok formában mutatkozik. Továbbra is országokban gondolkozva nagy problémát jelent, ha egy ország népessége nagyobbra nő, mint az eltartó képessége. Ez a probléma a 20. század második felében jelentkezett azokban az országokban, ahol a természet mostohább a mifelénk megszokottnál, és itt leginkáb Afrikára kell gondolni. Nigériában például az északi országrészben nomád pásztorok osztoztak a félsivatagos legelőkön, de a klímaváltozás hatására a legelők mérete lecsökkent, a pásztorok ezért délebbre vonultak. Ott a más vallású és életmódú lakossággal konfliktusba keveredtek, ami egy emberi jogi probléma, és szegénység probléma is, mert a déli területeken megnövekedett a népesség. Nigéria nem klasszikus példa erre, de ott is gondot kezdett okozni az élelmezés.
Ilyen esetben egy állam importál élelmiszert, és ellensúlyozza a saját termékeivel. Ha ilyen nincs, akkor kölcsönt vesz fel, bízván abban, hogy a majd jobb idők is jönnek, és akkor lesz elég élelmiszer. A kölcsön kamata viszont növekszik, és adósságcsapdába kerül az ország. Ez Nigéria esetében nem így történt, mert ott éppen van olaj (amit nyugati cégek termelnek ki). Kényelmes dolog volna a szegénységre úgy tekinteni, mint egy afrikai problémára, amit a túlnépesedésből fakadó élelmiszerválság, és az abból következő adósságválság jelent. A Föld erőforrásainak több, mint 80%-át az emberek kb. 10%-a élvezi. Számtalan módon tud ez gondot okozni. Az egyik legösszetettebb gond, a kommunista diktatúrák megejelnése a 20. században is ennek a felismerésén alapult: egy szűk réteg eleszi a Földet a többiek elől. Mivel még csak a szikrája sem látszik, hogy a javak eloszlása évtizedről évtizedre igazságosabbá válna, ezért egy történelemtanár részéről borítékolható, evidencia egy újabb átrendeződés.
Magyarország nemzetközi szerepvállalása
Látható, hogy tennivaló volna elég, de mit csinálnak Magyarhonban? Magyarország külföldi szemmel ártalmatlan, mint egy nyugdíjasotthon több, mint 1000 éves lakója. Kicsit olyan “én már öreg és jelentéktelen ország vagyok ahhoz, hogy foglalkozzak ilyesmikkel” üzemmódban létezik.
A következő bekezdések a Külügyminisztérium tájékoztatásán alapulnak. A kérdés továbbra is az, ami a címben szerepel: mik a globális világ kihívásainak hatása hazánk fejlődésére? A Külügyminisztérium hitvallása szerint Magyarország legtöbbet a kultúrális diplomáciával tehet a világért és a saját sikeréért. Pezsgőzés Rigában, miután feltölötték a követségi honlapra "Az Életért" című lettországi gyermekrajz-pályázat győztesét. A kis letteknek ezúton gratulálok, és remélem megtanulták a nyereményként kapott magyarországi utazás során, hogy szülni kell rendesen, és akkor nincs vak komondor.
Biztonságpolitika, honvédelem
Emellett a külügy foglalkozik biztonságpolitikai kérdésekkel, és globális kérdésekkel is. A biztonságpolitika – mint politikai ág – foglalkozik olyan nemzetközi (globális) jelenségekkel, mint a terrorizmus terjedése, a szervezett bűnözés nemzetközi burjánzása, vagy a hadviselés. Magyarországnak nincsenek különösebb célkitűzései: igyekszik megvédeni függetlenségét, érdekeit és demokratikus intézményeit. A startégiánkban az uniós és NATO kötelezettségeinkre vagyunk különös tekintettel. Ilyen szempontból nem árt tisztában lenni azzal, hogy bizonyos országok szemében Magyarország az Észak-Atlanti Szerződés családtagja, és nem téveszti meg őket a kormányzati kommunikáció, hogy rákoppintottunk-e Brüsszel orrára, vagy félázsiai ország vagyunk-e. Irán számára, Oroszország számára, Kína számára, Brazília számára, India számára mi egy értelmezhetetlenül kicsi és jelentéktelen ország vagyunk, ezért csak simán az Észak-atlantikum részének címkéznek minket. Ilyen egyszerű. Tehát ha az Észak-atlantikum konfliktusba keveredik valahol, a több, mint 1000 éves nyugdíjas előjogait (hogy senkit sem érdekel) automatikusan elveszítjük, mert az Észak-atlantikum mi is vagyunk.
Ezen a tényen az sem változtat, hogy a nagy múltú hadi hagyományaink és a hozzánk kapcsolható haditechnikai újítások (például a kengyel feltalálása az ókorban, huszárság az újkorban) ellenére a hadseregünk nem jelent fenyegetést egy elnyomó rezsim számára sem. Az országgyűlés jogalkotó tevékenysége során megszületett a szabály, hogy NATO és más missziókra összesen 1000 főt küldhetünk. Jelenleg Afganisztánban, Koszovóban, Boszniában, Cipruson, Libanonban, Nyugat-Szaharában, Kongóban, Tádzsikisztánban, Grúziában és Albániában szolgálnak néhány fős vagy 100 fő körüli alakulatok. Ezek többnyire olyan országok, ahol békefenntartásra van szükség, és az egységeink hozzájárulnak a nyugati értékeknek megfelelő kormányzat stabilizálásához. Egyik területen sem önálló, magyar vezetés alatt állunk, hanem valamelyik nagyobb szövetségesünk alá tartozunk. És ki lehet találni, hogy Kongóba sem magyar kezdeményezésre ment EU-misszió, hanem a belgák érezték fontosnak volt gyarmatuk stabilizálását.
Rövid kitérő: Magyarországon tabutéma a hadsereg. Lebecsüljük, és inkább úgy teszünk, mintha nem is lenne. Nem tudjuk megítélni, hogy amit csinálnak, az fontos-e, Afganisztánt Amerika háborújának gondoljuk, és úgy általában a háborút is olyan dolognak tartjuk, ami soha többé nem fogja már érinteni Magyarországot. Nem tudjuk elképzelni, hogy lennének ellenségeink, hiszen lenézett és olykor gyűlölt szomszédainkkal szövetségben, vagy partnerségben vagyunk (kivéve Szerbiát). De mi egy aktív külpolitikát folytató (=ellenségeket szerző) nagyhatalom szövetségébe tartozunk, ezt tudatosítani kell.
A globális kérdések
Magyarország tagja a nagy nemzetközi szervezeteknek (OECD, ENSZ), és így részt vesz azok programjaiban is. Elmondhatja magáról, hogy támogatást nyújt a világ elmaradott régióinak gazdasági és szociális felzárkóztatásához. E téren a civil szféra szervezetei is sokat tesznek, de azt könnyen beláthatjuk, hogy Magyarországon nem közbeszéd tárgya a vízhiány Tuvaluban, de még a szíriai helyzet sem. Két napig téma egy tájfun pusztítása, a tartós problémákkal pedig (török és ciprusi lakosság összecsapásai Cipruson, szerb és albán konfliktusok Koszovóban) egyáltalán nem foglalkozunk, pedig akkor más színben láthatnánk a cigánysággal kapcsolatban felmerülő hazai ügyeket is.
Az eddig említett problémák olyan jelenségek, amik nagyjából az egész Földön jelen vannak kezdettől fogva (háború, társadalmi konfliktusok), vagy átterjednek a gócpontról a nyugalmi területekre (pl. menekült-ügy). Hátra maradt viszont a globalizáció maga, ez pedig a nemzetközi kereskedelem kérdése. Bár a magyar nemzetgazdaság teljesítménye egyáltalán nem rossz, csak a maga mezőnyében, de mégis ugyanaz a helyzet a kereskedelempolitikában, mint a biztonságpolitikában: a szabályok kialakítása most már uniós szinten történik. Magyarország csak lobibzni tud, hogy a szabályok nekünk kedvezzenek a külpiaci tevékenységünkhöz. Egy nagyon egyszerű példa: Kínában olcsóbban állítanak elő jó napelemeket. Korábban viszont már kiépültek Európában napelem gyárak. Ezek drágábban termelnek, és most a kínai napelemek miatt csődbe mennek apránként. Magyarország is érintett a témában, ezért más országokkal együtt azért lobbizott (dörgölőzött), hogy Brüsszel megemlje a vámot a kínai napelemmel szemben. Ez sikerült, a vám most 41%. Így már nincs olcsó napelem Európában, és a Kínában működő európai cégek is mostohább adókörülmények között fognak működni, várhatóan a kínai kormányzat reakciója miatt. De megmentettünk európai munkahelyeket. Egyszóval Magyarország ebben az új “globális világban” megosztozik a felelősségen más szövetségesével, és a kezdeményező ereje ugyanígy korlátozódik.
Összegzés – Magyarország társadalmi változása
A tankönyvek egységes megállípítása szerint a rendszerváltozás fantasztikus dolog, de a korábbi válságjelenségek felerősödtek. A társadalmi szakadékok nőttek, a szélsősőégek erősödtek: megjelentek a dúsgazdagok és a mélyszegények. Mostanra Magyarország negyedéről elmondható, hogy nélkülöz valamiben. Ez azt jelenti, hogy bár az átlagjövedelem apránként emelkedik, valójában az átlagszámot nagyon alacsony és nagyon magas fizetések adják, átlagos jövedelmet pedig egyre kevesebben kapnak. A szegénység és az ehhez kapcsolódó problémák (zárt elit kialakulása, szervezett bűnözés erősödése, társadalmi elégedetlenség, stb.) olyan probléma, ami ellen globálisan küzdenek szervezetek, és Magyarország kifejleszthetné a saját eszközeit ebben a törekvésben. Nagy kihívás a jelennek, hogy az államszocializmusban mindenről az állam gondoskodott, és a mostani politikai generáció is igyekszik személyesen gondoskodni mindenről, amire csak figyelni bír.
Az államszocializmus idején szinte teljesen megszűnt a társadalom önsegélyező rendszere és hagyománya, és nagyon nehezen alakul ki újra, pedig a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a központi segélyezéssel szemben a közösségek megerősítése valódi megoldást nyújthat. Egyszerű: sokan hallottak már Böjte Csabáról. Kialakítani egy támogatási programot a Csaba testvérhez hasonló kezdeményezésekhez sokkal hasznosabb, mint törvényt alkotni állami árvaházak építéséről, és az árvák hatósági begyűjtéséről. Könnyebb ugyan kitiltani hajléktalanokat a puccos városrészekből egy központi szabállyal, de a rehabilitációs programok megerősítésével már meglévő segítő közösségeknek adtunk volna eszközt, hogy több hajléktalannak adjanak esélyt az újrakezdésre. Egyszerűbb rendeletet hozni, hogy Vámosszabadin nyíljon meg a menekülttábor csak úgy, mint a lakosságot ráhangolni arra, hogy ők most azt fogják tenni a kellemetlen, furcsa szokású idegenekkel, mint amit '56-ban tettek a magyar emigránsokkal Ausztriában és Amerikában.
Tulajdonképpen ha koncentrálunk a kérdésre: Mik a globális világ kihívásainak hatása hazánk fejlődésére, akkor azt lájtuk, hogy most vagy bíráljuk a nyugger hozzáállást (“én már öreg és jelentéktelen ország vagyok ahhoz, hogy foglalkozzak ilyesmikkel”), vagy megállapítjuk, hogy a globális kihívások közül mik vannak jelen Magyarországon, hová fejlődött Magyarország. Rövid felsorolás: fogyasztói kultúra, tömegkultúra, atomizálódó társadalom, társadalmi szakadék növekedése, szabad munkaerővándorlás az Unióban, katonai missziókban részvétel, nemzetközi kereskedelemben másokkal szövetkezés, az ország vezetésének az igazán stratégiai kérdésekben már az uniós partnerekkel kell egyezkednie, stb. Nagyjából így állunk.
