Palagáz
Háttér
2014.07.26. Sudár István
Magyarország mélyében 1500 milliárd köbméter palagáz hosszú évtizedekre biztosíthatná az ország energiaszükségletét. Nagyhatalommá válhatnánk az exportbevételekből, és mi lennénk azok, akik különféle megfontolásokból elzárjuk a gázcsapot. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.
Erről beszél a világ: palagáz
A palagáz a palarétegek mikroszkopikus repedéseiben gyűlhet össze. Ezzel szemben a hagyományos földgáz alacsony áteresztő képességű geológiai boltozatok alatt esik csapdába, és halmozódik fel. A hagyományos fölgáz kitermeléséhez ezt a geológiai boltozatot kell átfúrni, ezért a palagázhoz képest lényegesen könnyebben kitermelhető. A palagáz kinyeréséhez a palaréteg repedéseit meg kell növelni, amivel így a mikroszkopikus üregek összeköttetésbe kerülnek, és lehetővé válik a gáz felszínre vezetése. A hidraulikus repesztés teszi lehetővé, amihez vizet és kémiai adalékanyagokat használnak. A függőleges fúrást követően, a palaréteget elérve vízszintesen kezdik meg a hidraulikus repesztést. A repesztés kiterjedése vízszintesen 1,2 km is lehet. Az eljárás során több, mint tízezer köbméter nagy nyomású repesztő folyadékot pumpálnak a kőzetrétegbe. Miután a repesztés végbement, a repesztőfolyadék 25-50%-át visszaszivattyúzzák, és megindul a palagáz kitermelése.
A hidraulikus repesztés technológiáját az Egyesült Államokban fejlesztették a legmagasabb szintre, és komoly szerepet szánnak ennek az ország energiaellátásában. 1821-ben bányászták ki az első gázpalát New York államban, vízszintes fúrást 1930-ban végeztek először, és 1947-ben történt az első hidraulikus repesztés. A '70-es évek olajár-robbanásától fogva kapott nagyobb lendületet a technológia kutatása. 2003 óta folyik ipari kitermelés. Az eljárás az óriási készletek miatt olcsóbb metánt eredményez, és hatalmas megrendeléseket a vegyiparnak. Az Egyesült Államokban becslések szerint már több, mint félmillió új munkahelyet teremtett a palagáz kitermelés a hozzá kapcsolódó vertikummal együtt, de ez egészen egymillióig is emelkedhet. A gazdaságserkentő hatása pedig a lehetővé váló olcsóbb energiában rejlik: a palagáznak köszönhetően a háztartások és az ipar rezsi kiadásai radikálisan csökkenni fognak, ami egyéb fogyasztásként csapódik majd le.
Ezt a forgatókönyvet még felülírhatja egy érdekütközés. A palagáz kitermelés addig vonzó, amíg a hagyományos földgáz piaci ára alatt tud maradni, tehát a kitermelést támogató vegyipari cégeknek is ebben az esetben lesz jobb üzlet. Ezzel szemben a kitermelést végző cégeknek az érdeke az export, ami a termelés részleges visszafogását és így az ár emelkedését vonná maga után. A kormány számára mindkét stratégia haszonnal jár, a két nagy lobbi küzdelme még nem zárult le.
Kik a palagáz-nagyhatalmak?
A palagáz ugyanúgy az üledékgyűjtő medencékhez kötődik, mint a hagyományos földgáz. Jellemzően óidei rétegekben bukkannak rá, de nem ritka a harmadidőszaki palákban sem. A globális készletekre vonatkozó információink még nagyon képlékenyek, évről évre növekszik a becsült palagáz készlet. A jelenlegi mérések szerint 207 ezermilliárd köbméter palagázt lehet gazdaságosan kitermelni. Összehasonlításul, a hagyományos földgázkészlet globálisan 190 ezermilliárd köbméter körüli. (U.S Energy Information Administration adatai alapján)
A palagáz kitermelési költségeit a következő faktorok befolyásolják:
Összes kinyerhető gáz egy kútból (mennyire elaprózott lencsékről van szó), a kútfúrás költsége, a koncesszió ára, infrastruktúra ára, adó és illetékek, hitelköltségek, vállalati költségek.
Tehát csakúgy, mint a hagyományos földgáz esetében, itt sem lehet egységes kitermelési költségre becslést adni, nem lehet egyenlőségjelet tenni a palagáz készletek és a hagyományos földgáz készletek közé árban sem. Azt azonban elmondhatjuk, hogy az utóbbi évek földgáz-ár emelkedésének oka a szűkülő készlet is volt. Európában például 2000-ben 2$/Mbtu volt a földgáz ára, 2012-ben már 11 dollár. Ezzel szemben az USA-ban 2-3 dollár közé csúszott újra, köszönhetően részben annak, hogy a gáztermelés 30-35%-a már a palagáz kiműveléséből származik.
Jelenleg mindössze az Egyesült Államok és Kanada folytat minden szempontból jelentős volumenű kitermelést, de ahogy a más országokban található palagáz készletet is elkezdik kitermelni, a Föld földgáztermelésében nagy átrendeződés fog végbemenni. A piacra legnagyobb hatással a kínai kitermelés kiszélesedése lehet. Kína, mint többféle energiahordozó nagy felvásárlója, a legnagyobb palagáz készletekkel rendelkezik. A hagyományos földgázból Oroszország (48 ezermilliárd köbméter) és Irán (35 ezermilliárd köbméter) bírja messze a legnagyobb készleteket, de Kína fel tudja venni ezzel a versenyt a maga 31 ezermilliárd köbméter palagázával, vagyis ami itt fontosabb: akár teljes energiaszükségletét is fedezni tudná megfelelő termelő- és feldolgozó-kapacitás mellett. Ennek a kiépítéséhez természetesen tőke és idő kell. Ha Kína évről évre kevesebb energiahordozót fog importálni, és az Egyesült Államok pedig halad tovább a megkezdett pályán, akkor a Föld két legnagyobb fogyasztója hagyja el az importőrök (felvásárlók) klubját.
A kínai termelésbővítés Oroszországra lesz a legnagyobb hatással. Az idei ukrajnai helyzetben a nyugati gazdasági szankciókat részben a kínai fölgáz vásárlási szerződéssel tudták kompenzálni. Oroszország gazdasági fejlődése - és a Putyin-korszak legitimációja - a könnyen kitermelhető roppant nagy földgázkészleteknek köszönhető. Ha a földgáz iránt csökkenni fog a kereslet, az a növekedés megtorpanását és belpolitikai erőeltolódásokat von majd maga után Oroszországban, kisebb mértékben Iránban és Szaúd-Arábiában, 10-15 éven belül.
Az átrendeződés motorja egyszerűen a növekvő földgáz kínálat lesz, ami az árakat lenyomja. Így egyrészt kevesebb bevételt jelent majd a földgáz, másrészt az olcsóbbá váló elektromos áram az európai és észak-amerikai ipar termékeinek ad lökést az árversenyben, amiben most alulmarad Ázsiával szemben. Európában jelenleg Norvégia (2000 milliárd köbméter) és Hollandia (1400 milliárd köbméter) rendelkezik a legnagyobb készletekkel, de palagázból Lengyelország (5300 milliárd köbméter) és Franciaország (5000 milliárd köbméter) a dobogós. Jelenleg a földgáz Franciaországban csak nagyon kis részt kap az energiaellátásban.
Hasonlóan új szereplő lehet Dél-Afrika (13 ezermilliárd köbméter palagáz) és Argentína (22 ezermilliárd köbméter). A "palagáz-korszakban" azonban a járulékos haszon lesz nagyobb, nem a kitermeléssel járó: az olcsó energia jelentette gazdaságserkentő hatás. A palagáz kitermelés megindulásával párhuzamosan tovább folyna a hagyományos földgáz kitermelése is. A piacokat elárasztja az olcsóbbá váló gáz, és így nem elsősorban a kitermelő országok, hanem a felhasználó ipari országok járnak jól.
A Pannon Puma visszatérése
Magyarország csak félig marad ki a nagy palagáz-hajszából. A geológiai környezetünk alapján sejthető volt, hogy a Kárpát-medencében is találnak alternatív földgázt, de sajnos a tároló kőzet inkább agyagos-márgás, márpedig a hidraulikus repesztés technikáját a palakőzetekre tervezték. Az Alföld alatt 1500 milliárd köbméterre becsülik a "palagáz" készletet, ami a magyar energiaigényt bőven ki tudná szolgálni. Ehhez nálunk is szükség lenne a feldolgozó vertikum kiépítésére, csakhogy a geológiai sajátosság miatt az amerikai eszközök hasznavehetetlenek lennének. A magas földhő-növekedés (geotermikus gradiens) miatt olyan mélységben, ahol a "magyar palagáz" található, olyan hőfok uralkodik, ami mellett a jelenleg használatos műszerek és eszközök kiszámíthatatlanul viselkednének, ha egyáltalán működnének. Sőt, mindhárom jelentős előfordulás (Makói-árok, Békési-medence, Dráva-medence) geológiai környezete is eltér egymástól. Tehát nem garantált, hogy elég egy eljárást kidolgozni a "magyar palagáz" kibányászásához. Ami az egyik telepen működik, nem biztos, hogy működik a másik kettőben is. Ezen kívül a gáz minősége sem elég érett. A magasabb földhő segítené a földgáz-képződést, de a tároló agyagos-márgás kőzet ezt az előnyt kioltja.
Mit mondanak a palagáz ellenzői?
A hidraulikus repesztéshez használt folyadék meglehetősen bizarr. Tartalmaz nehézfémeket (bárium, arzén), kerozint, benzolt, akrilnitrit (illékony szerves vegyületek), bis-2(etilhexil)ftalátot (lágyító szerves vegyület, ami a férfiak tesztoszteron szintjére veszélyes) és nátrium-szilikátot.
A palagáz kitermelésének eljárása akár a szénbányászathoz képest is kevesebb környezeti kárral jár. Ennek ellenére aggasztó a repesztéshez használt vegyi anyag sorsa. A folyadéknak csupán 25-50%-át tudják kiszivattyúzni, amit a felszínen nyitott zagytárolókba vezetnek. Odalent pedig a különböző zárórétegek megakadályozzák a folyadék átszivárgását az ivóvíz bázisba, de a rétegek közti szivárgás technikailag mégis lehetséges. A vezeték szigetelésének sérülése például elegendő lehet ehhez. Különböző hosszú távú tanulmányok igazolták azt is, hogy a bányák közelében nagyobb az esélye a rák kialakulásának és az idegrendszeri megbetegedéseknek.
Úgy tűnik azonban, hogy minket egyelőre ezek a fenyegető veszélyek elkerülnek, és remélhetőleg csak profitálni tudunk a lefelé tendáló energiaárakból.
