Erős és működőképes lesz az Eurázsiai Unió?
Háttér
2014. 09. 01. 11:52
2015. január elsejével indul útjára az Eurázsiai Unió, ami nyugatról sok kritikát kapott, Oroszország viszont nagy várakozásokkal tekint elé. A döntés végleges, és hosszú távon mindenképpen számolni lehet a Közép-Ázsiai térség komolyabb integrációjával.
Az Eurázsiai Unió nem hoz létre új gazdasági centrumot
Mint minden integráció, a valódi súlyát csak évek múltán fogja éreztetni, ha beváltja az orosz reményeket. Az indulás pontjában nem lesz nagyobb súlya, mint ami eddig volt a tagállamoknak külön-külön. A jövő is annak függvénye, hogy a növekedés jelenlegi gátjait sikeresen építi-e le az új szövetség. A politikai súlya mindenesetre már most megvan, mielőtt még bármiféle gazdasági eredményt fel tudott volna mutatni: az Oroszországot sújtó gazdasági szankciókkal kapcsolatban szokták felhozni, hogy ez pont visszájára sül el, és megerősíti a frissen alakuló gazdasági tömörülést. A politikai érvrendszerbe tehát már bekerült.
Tagállami szinten az EÁU (Eurázsiai Unió) elég sovány: a nemzetgazdaságilag habkönnyű Fehéroroszország, a főleg nyersanyagokban erős Kazahsztán és a feltörekvő orosz gazdaság alkotja. Az új jelentkezők sem növelnek az együttes erőn sokat: Örményország, Tádzsikisztán és Kirgizisztán gazdasága eltörpül Oroszországhoz képest. A Közép-Ázsiai térség tipikus problémája a szűk belső piac (szegénység), és a befektetők elmaradása a várthoz képest. Ez utóbbi eredménye az, hogy a feldolgozóipar kiépülése/modernizálása lassan halad, és inkább a nyersanyag kitermelés fejlődik. Ha sikerülne a nyersanyag feldolgozást is helyben megoldani, akkor a térség kilátásai máris jobbak lennének. Ez viszont nem egyszerű dolog, hiszen a feldolgozóipar termékeit nem egyszerű megtervezni úgy, hogy könnyen találjon piacot magának, és kiszorítsa az évtizedes előnyben lévő jelenlegi gyártókat. Ebben az esetben jó lehetőség lenne a nyugati gyártókat a térségbe csalogatni, azonban itt jön képbe a befektetői bizalom kérdése: Ukrajna után már nem lehet bizalomról beszélni. Amíg a térség országai ásványkincs exportból profitálnak, továbbra is nagyon minimális lesz a bevételek hatása a hazai gazdaságra, hiszen a bányászatba nagyon korlátoltan tudnak bekapcsolódni kisebb vállalkozások. Enélkül pedig ugyanúgy az állami beruházásokból fog állni a gazdaság serkentés.
A fent leírtak viszont csak átmenetileg biztosak, mert ahogy a MasterCard és a Visa esete is mutatja, az EÁU képes lehet a nyugati kínálat alternatíváját megteremteni saját maga számára, a külső vámhatárral pedig távol tartani a nyugati árut, ami viszont óriási piacvesztést jelentene az Európai Uniónak. Ez potenciálisan csak idő kérdése, bár „idő” alatt évtizedekre kell gondolni.
A Szovjetunió restaurációja
A teljes nevén Eurázsiai Gazdasági Unióba a Szovjetunió minden volt tagállamát meghívták, kivéve Észtországot, Lettországot és Litvániát, amik már az Európai Unió tagjai. A volt szovjet tagországokon túl Mongóliát is szívesen látnák. Nem csak nyugatról nézve tűnik ez az orosz birodalmi törekvések megvalósításának. Az orosz javaslatokkal szemben mindig óvatos Üzbegisztán mindössze úgy fogalmazott, „pozitív hozzáállást” szeretnének tanúsítani az Eurázsiai Unióval szemben, és ezt ráadásul az ukrajnai agresszió előtt, 2013 novemberében mondták. Összehasonlításul: ezzel párhuzamosan Kirgizisztán és Örményország a csatlakozási szándékát jelezte, Tádzsikisztán és Moldova pedig szintén érdeklődött a csatlakozás lehetőségei felől.
Mégsem kizárólag Oroszországnak éri meg a Szovjetunió restaurációja. Mindjárt a diplomatikusan elzárkózó Üzbegisztán példáján: az ország legnagyobb külkereskedelmi partnere Oroszország, és a Belső-Ázsiai országok közül Üzbegisztán küldi a legtöbb vendégmunkást od: számuk több milliót tesz ki. Az általuk haza utalt pénzmennyiség az üzbég GDP 16,5%-nak felel meg.
Az Eurázsiai Unió az EU-hoz hasonlóan az áru, a tőke, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlását biztosítja. Nagyjából ez azt jelenti, hogy az országok közötti kereskedelem olcsóbb lesz, és a munkanélküliség csökkenhet, amennyiben az orosz gazdaság fel tudja szívni.
Másik csábító ajánlat a mezőgazdasági támogatások ígérete. A térség mezőgazdasága óriási tőkehiánnyal küzd: míg a feldolgozóipar, és főleg a bányászat számolhatott külföldi tőkebeáramlással, addig a mezőgazdaság inkább dél-amerikai és európai vetélytársakat kapott. A harmadik nagy ígéret pedig a kontinentális közlekedés fejlesztése, ami a térség jobb beágyazódását jelentené a nemzetközi kereskedelembe.
Az EU tapasztalatait vették alapul
Az új gazdasági tömörülés nagy lehetősége, hogy fél évszázados tapasztalata van a Szovjetunió révén, és tanulmányozhatja az Európai Uniót is. Azt állítják, az Európai Uniót vették alapul, de inkább tűnik úgy, hogy csak a tapasztalatokat, mert az EÁU szervezetéből kapásból hiányzik az „Eurázsiai Parlament”. Ebből következően eurázsiai parlamenti választások sem lesznek, ebből következően pedig az Eurázsiai Unió egy felülről irányított, társadalmi kontroll nélküli szervezet. Nem példa nélküli az ilyen a Földön, de a szorosabb politikai és pénzügyi integrációt tervező szervezetek közül mégiscsak az egyetlen.
Első ránézésre a hatékonyságtól csillog az EÁU működési terve, hiszen kihagyták a rendszerből azokat a dolgokat, amik az Európai Uniót egy lomha, irányíthatatlan és korrupt melákká teszik. Az Európai Unió ellenpontja talán egy olyan szervezet lenne, aminek az élén egy teljhatalmú elnök áll (akinek emiatt sok mindenhez kéne értenie), de az Eurázsiai Unió praktikusnak tűnik: alacsonyabb fórumokon is születhetnek törvényerőre emelkedő döntések. Az elv bizonyára az, hogy a legfelsőbb szervig már csak azok a kérdések jussanak el, amik eldöntéséhez államfőkre van szükség. Ennek köszönhetően nem kell minden döntésnek átmennie az összes jóváhagyáson, a gondosan lefektetett hatáskörökön belül az alacsonyabb fórumok is megalkothatják az újabb és újabb szabályokat. A döntéshozatal menetét és az EÁU felépítése az alábbi ábrán böngészhető.
Az EÁU fő kormányzó szerve az Eurázsiai Bizottság, aminek a központja Moszkvában lesz. A legfontosabb kérdésekről itt születik majd döntés, tagjai a tagállamok államfői. Furcsa módon a kompetenciái közé tartozik az anti-korrupció is, ami valószínűleg azért került ilyen magas és jól látható helyre, hogy ellensúlyozzák azt, hogy a Moszkva + bürokrácia párosításáról közmondásos sundámbundám dolgok jutnak mindenki eszébe.
Az Eurázsiai Bizottság alá dolgozik egy alsó- és egy felsőtábla. A felsőtábla neve Tanács, az alsótábla neve Tábla. A Tanács negyedévente ülésezik, és a tagállamok alelnökei alkotják. Az ő felelősségük az EÁU általános működése, tehát stratégia alkotással nem kell foglalkozniuk. Feladatuk a költségvetés jóváhagyása, az ellenőrzés és a bővítésről szóló döntés.
A valódi munka a Táblában zajlik, ez legalább hetente egyszer ülésezik. Egyelőre 9 bizottsági tagból áll, mindhárom tagország 3-3 bizottsági tagot delegál. Közülük egy koordinálja a munkát, négy éven át, mint elnök. Az elnököt nem lehet újra választani. A többi bizottsági tag mandátuma is négy évre szól, de ők bármennyiszer kaphatnak újra kinevezést.
A Tábla keze alá dolgoznak a bizottsági részlegek, amik szakterületenként különülnek el. A döntések végrehajtását itt szervezik meg, és itt is gyűjtik össze a tapasztalatokat, amikből javaslatokat formálnak, és benyújtják a Táblának. A részlegek dolgozói kiválasztott szakemberek, akik az EÁU tagjainak népesség arányai szerint állnak össze. Azaz: 84%-ban orosz, 10%-ban kazah, 6%-ban fehérorosz szakemberek.
A kisebb javaslatokról a Tábla dönt, a többit küldik feljebb. A javaslatokat a bizottsági tagok (a Tábla tagjai) a delegáló országukkal egyeztetik, az ottani parlamenttel megtárgyalják. A bizottsági tagok a saját országukban szövetségi miniszter címet viselnek.
Az EÁU költségvetésébe mindhárom ország belead, de a bürokratikus költségeket Oroszország viseli. Az Eurázsiai Fejlesztési Bank kezeli a közös pénzeket, és folyósítja az összegeket a projektekre. A vitás közös ügyekben pedig az Eurázsiai Unió Bírósága dönt Minszkben (Fehéroroszország). Hosszú távú célkitűzés a tagországok közötti jogharmonizáció, aminek előmozdítására megalkották az Eurázsiai Közgyűlést, ami egy interparlamentáris intézmény.
Az Eurázsiai Unióhoz vezető út
Az EÁU messze nem előzmények nélküli szervezet, sőt, ami azt illeti, megalakulásával semmi radikális változás nem történt. Közvetlenül a Szovjetunió felbomlása után, 1991. december 8-án megalakult a Független Államok Közössége (FÁK). 1994-ben Nursultan Nazarbajev kazah elnök kezdte sürgetni a szorosabb együttműködést, egy regionális kereskedelmi blokk megalkotását. 1995-ben Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán határozott is a vámunió létrehozásáról, azonban a közös tarifarendszer megalkotása és a szükséges szabályozás kialakítása 2010-ig elhúzódott.
1996-ban Kirgizisztán, Kazahsztán, Fehéroroszország és Oroszország aláírta a Gazdasági és Humanitárius Területek Fokozott Integrációja Egyezményt, ami a szabad tőkeáramlást célozta, és egy fontos előrelépés volt a közös piac kialakítása felé. 1999-ben újabb megállapodás született a leendő vámunió és az Egységes Gazdasági Terület létrehozásáról. Ehhez már Tádzsikisztán is csatlakozott.
2000-ben alakult meg az Eurázsiai Gazdasági Közösség, az Európai Gazdasági Közösség mintájára. Ehhez az óvatos Üzbegisztán is csatlakozott 2006-ban. A gyors integrálódás a 2000-es években elhalkult, de végül 2010. január 1-jén létrejött a vámunió Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán között. Ugyanők 2011. november 18-án egyezményt írtak alá arról, hogy 2015-re létrehozzák az Eurázsiai Uniót.
Az unió jövője
A nyugati kritikusok politikai show-nak bélyegezték az EÁU-t, mondván, hogy az előnyei nem világosak. Ha a vámunióról beszélünk, az 1995 óta folyamatban volt, 2010-ben pedig teljesen tető alá került. Tehát ha az Eurázsiai Gazdasági Unió tényleg csak gazdasági unió, vámunió néven is ugyanannyit ért korábban, mint a leendő januári megalakulással. Gyengíti az integrációt, hogy Ukrajna már nem tud a része lenni. Azt is hozzáteszik, hogy a térségnek reformokra van szüksége, és ha ezekkel továbbra sem foglalkoznak, akkor továbbra sem fog fellendülés végbemenni.
Orosz részről viszont nagy a lelkesedés. Újra meg újra felmerül a közös valuta ötlete, aminek már neve is van: Altyn, ami Belső-Ázsiában aranyat jelent. Néhány túlbuzgó államférfi szerint egy-két éven belül be is vezetik, maga Putyin viszont sokkal messzebbre tűzte ki, noha az EU-szankciók miatt most a határidő előrehozásával emberkedik. A politikai unió gondolata is a közbeszéd tárgya, de stratégiai szinten ez még nem érhető tetten, nyilvánvalóan előbb ki kell szélesíteni a gazdasági uniót, nehogy elriasszon tagjelölteket a szoros orosz ölelés.
