Mennyit érnek az Oroszország elleni szankciók?
Elemzés
2014. 09. 01. 16:04
A hétvégi orosz előrenyomulás miatt egy percre a NATO katonai beavatkozására is számítani lehetett, ami egyet jelentett volna a harmadik világháború kitörésével. Végül újabb szankciók bevezetéséről tárgyaltak az EU vezetőségében. Szemmel láthatóan ez nem állítja meg Oroszországot. De akkor mire jó?
Mik a szankciók?
Az ügy iróniája, hogy bár a szankciókat sokszor emlegetik, de az, hogy valójában mik is a szankciók, nem közismert. A szankciók első körét 2014 márciusában léptették életbe. Krími és orosz hivatalnokokkal szemben vezettek be beutazási tilalmat Kanadában, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban. A tilalmat aztán kiterjesztették a Duma képviselőire és a legbefolyásosabb üzletemberekre. Japán is hasonló korlátozást vezetett be, az EU szankciókat pedig átvette Izland, Montenegró, Ukrajna és Albánia is.
A „második kört” áprilisban léptette életbe az USA, mikor letiltotta hét orosz hivatalnok és tizenhét orosz cég USA számlákat érintő tranzakcióit.
Harmadik nekifutásra júliusban újabb cégek átutalásait fagyasztották be az USA-ban, és az Európai Unió is bővítette a beutazási tilalom alá esők listáját. Július 30-án végül már hadi- és energiaiparra vonatkozó korlátozásokat léptettek életbe. Augusztusban pedig az orosz állami tulajdonú bankoknak tiltották meg a hitelfolyósítást. Az EU-hoz hasonló tilalmat vállalt fel Norvégia is. Svájc is korlátozta a közép- és hosszútávú hitelszerződéseket, bár nem olyan keményen, mint az EU (csak engedélyhez kötötte).
Mivel az orosz állami kézben lévő bankok elestek a jól bejáratott hitel csatornáktól, felmerült az aggodalom, hogy az amerikai Visa és MasterCard szolgáltatásait is könnyen korlátozni tudnák, ezáltal pedig mikroszinten is ledermedne a gazdasági vérkeringés Oroszországban. A cég azonban július 30-án közleményt adott ki, hogy oroszországi tevékenységüket nem érintik a szankciók.
Oroszország visszavág
Három nappal a márciusi szankciók után az orosz külügy is beutazási tilalmat rendelt el 10 amerikai személy ellen. Sokkal komolyabb fenyegetést jelent az augusztus 6-án kiadott egy éves embargó. Ez a mezőgazdasági termékeket érinti, mindazon országokra nézve, amik az év során beutazási tilalmat vezettek be orosz személyek ellen. Az import tilalom gyümölcsökre, zöldségekre, húsra, halra, tejre és tejtermékekre vonatkozik. Ezzel az Európai Uniót 11,8 milliárd € veszteség érte, az oroszországba tartó export 10%-a leállt. Az Egyesült Államokat 1300 millió $ (972 millió €) értékben, Kanadát 385 millió € értékben érinti. Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök következő lépésnek a közlekedési eszközökre vonatkozó tilalmat lengette be.
A számok is mutatják, hogy Oroszország nem agyalja túl, és teljesen máshogyan viszonyul az ukrán kérdéshez, mint a nyugat. 10%-os bevételcsökkenés az élelmiszeriparban egy év alatt nagyon komoly gazdasági károkat okoz az EU-ban, de az élelmiszer embargó azt is jelenti, hogy Oroszország a saját lakosságától von meg bizonyos élelmiszereket.
Az Eurázsiai Unió segít
Fehéroroszország és Kazahsztán azonnal felajánlotta segítségét Oroszországnak, hogy szívesen ad el élelmiszert nekik. A kérdés itt az, hogy sikerül-e olyan rövid idő alatt létrehozni a megfelelő termelőkapacitást, amennyi idő alatt a raktárkészletek elfogynak. De mielőtt nélkülöző oroszokat vizionálnánk, emlékezzünk meg az áruátcímkézés technikájáról. Egy Fehéroroszországban újracsomagolt lengyel szalonna fehérorosz szalonnának fog számítani a továbbiakban.
És természetesen a tisztességes importhelyettesítés is életbe fog lépni, tehát a nyugati élelmiszer kitiltásával a hazai termelők tölthetnék fel a kiürülő bolti polcokat. Feltéve, ha hirtelen elő tudnák állítani a kb. 13 milliárd € értékű bojkottált árut. Hitelt ugye nem kapnak az iparbővítésre nyugatról, tehát Kínánál kell kilincselni, ami nem megy egyik percről a másikra, hiszen egymás riválisai Belső-Ázsia gazdasági leigázásában.
A szankciók tehát gyors reagálást igényelnek. Kicsivel több időt adnak, mint egy katonai válaszlépés, de kevesebbet, mint amennyi idő az Eurázsiai Unió gazdasági megerősítéséhez szükséges lenne.
Az Eurázsiai Unió nem pótolja a veszteséget
Az Eurázsiai Uniót részlegesen bemutató cikkünk itt olvasható. Az Eurázsiai Unió gazdasági ereje csekély, és eredményessége a külföldi felvevőpiacokon nyugszik. Nem véletlen, hogy sarkalatos pontját képezi a stratégiájuknak az „Új Eurázsiai Földhíd” terve, ami egy Kínát Oroszországgal összekötő vasútfejlesztési projekt. Az EÁU létszüksége, hogy India felé is kiépítsen egy teljesen új vasúti vonalat, ezáltal teherszállítási elosztóvá tudjon válni. Nagy áruforgalom bonyolódik le Oroszország és az EU között, de Kína és az EU között még nagyobb. Ha ez az árumennyiség hajó helyett inkább vasúton jutna Európába, Oroszország nagyon jól járna. Más kérdés, hogy a költséghatékonyság miatt a vízi szállítást sosem fogják tudni legyőzni.
Az orosz vezérkar sem tekint az EÁU-ra úgy, mint amire támaszkodni lehet a jelenlegi helyzetben, a szankciók ellenzői nyugaton mégis arról írnak, hogy eurázsiai partnereivel úgyis kárpótolni tudja magát Oroszország. Az EÁU-t egyelőre Fehéroroszország, Oroszország és Kazahsztán alkotja, és leghamarabb is csak Örményország és Kirgizisztán csatlakozása várható. Ráadásul Örményországnak határvitája van Azerbajdzsánnal, Kirgizisztánnak pedig Tádzsikisztánnal, tehát egy tagjelölt sem fog gyorsan belépni. Nemzetgazdasági súlyuk pedig csekély: sem hitelt, sem prémium élelmiszert nem tud kínálni az új birodalomnak.
Amire büszke lehet az EÁU, hogy a Föld földgáztermelésének 20,7%-át ők adják, és az áramtermelés 9%-át. Szénben, kőolajban és földgázban nagyon gazdag gazdasági integrációról van szó. Az olcsó energia olcsó termelést jelenthet, de ott még nem tartanak, hogy helyettesíteni tudják az importot saját áruval. Ahogyan az EU-t érzékenyen érinti az élelmiszer embargó, Oroszországot évekre visszavetné akár egy 10%-os földgázembargó.
Kinek jó ez az egész?
Arról már nem beszélhetünk, hogy Oroszország csont nélkül szerezte meg magának Kelet-Ukrajnát, a hitelbefagyasztások és beutazási tilalmak lassan éreztetni kezdik a hatásukat. Az elmúlt két hónapban 5 nagy múltú utazási iroda ment csődbe Oroszországban, ami jól mutatja a jelentkező problémákat. Európának is nehézséget okoz az élelmiszer embargó, bár úgy tűnik egyelőre a költségvetésből tudnak kártérítést fizetni az uniós termelőknek.
Az ügy, amiért az áldozatokat mindkét fél vállalja: Ukrajna. Az Európai Unió Ukrajna területi egységét védelmezi, ami megindítón hangzik, és Oroszország is a szívünk húrjain játszik, mikor az ukrajnai oroszokat akarja megóvni a „náci ukránoktól”. Valójában nem hazudnak, mikor Ukrajna területi egységét védik, hiszen Ukrajna eredeti formájában meghagyva, és az Európai Unióba felvéve több módon is az EU jövőjét biztosítaná. Egyrészt a keleti országrész földgázmezői az EU áramellátásához jelentősen hozzá tudnának járulni, másrészt a mezőgazdasági potenciálja is odaver. Magyarként persze pontosan tudjuk, hogy a mezőgazdasági potenciál az Unióban nem sokat ér a jelenlegi támogatási rendszerben, de 20-50 éves távlatokban gondolkodva Ukrajna egy hatalmas védőgázban pácolt csirkemell az EU tányérján…
…ami Oroszország tányérja. Ukrajnával és Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal vámunióban Oroszország akkora földgáz nagyhatalom lenne, hogy nagyon könnyen keresztbe tehetne a jövőben az Európai Uniónak. Amekkora lehetőség Ukrajna Európának, éppen akkora lehetőség Oroszországnak is. Azzal a különbséggel, hogy Ukrajna 23 évvel ezelőtt még a Szovjetunió része volt.
A szankciók: harc az ukrán földgázért
Ebből a perspektívából nézve az EU is hajlandó lesz a komolyabb áldozatokra. Kétségünk ne legyen: ha nem ez lenne a felállás, Ukrajna kettészakadását éppen úgy támogatta volna az EU, mint Koszovó függetlenedését. Az, hogy most a területi integritás annyira alapvető érték lett az Unióban, azért van, mert Ukrajna egyben többet ér.
Oroszországban ezalatt valami egészen őrületes dolog történik. Míg az öreg kontinens kínosan ügyel arra, hogy az Ukrán helyzetből ne legyen katonai kérdés, addig Oroszország éppen az ellenkezőjére törekszik. Mindazok a távlati következmények, amik miatt nem lenne érdemes összerúgni a port a nyugattal, eltörpülnek az oroszországi mámorban, ahol egy birodalom újjászületését ünneplik. A Szovjetunió felbomlása az orosz történelem mélypontja volt, egyfajta Trianon, legalábbis így utólag nézve. Hiszen a jelenlegi hangulatban úgy fest a dolog a putyini narratíva szerint, hogy a Szovjetunió felbomlásával kapcsolatban a nyugatnak esze ágában sem volt felzárkóztatni a posztszovjet térséget, és csak arra törekedett, hogy a posztszovjet országokat elkötelezze maga mellett, nehogy még egyszer Oroszország hálójába kerüljenek. Ennek megfelelően Oroszország most arra készül, hogy „feltámadjon”.
Sőt, ebből a perspektívából nézve mindez már előre látható volt: Ukrajna elkötelezése az EÁU irányába régi törekvés orosz részről, és tavaly már majdnem összejött: az EU-ra nemet mondott Janukovics, a következő lépés pedig keletre történt volna. A Majdan téri tüntetések kellettek ahhoz, hogy végül idén nyáron az EU-val írt alá Ukrajna társulási egyezményt. A tét viszont olyan nagy, hogy egy tüntetéssorozat hatására lemondatott elnök, és vele együtt bukó keleti elköteleződés ilyen radikális lépések megtételére ösztönözték Oroszországot.
Ezért kérdéses a szankciók hatása: míg Oroszország a szeparatisták támogatásakor tisztában volt azzal, hogy ebből valamilyen formában háború lesz, a nyugat a szankcióktól kimondottan azt várja, hogy Oroszország változtatni fog a hozzáállásán. Még jobban leegyszerűsítve: Oroszország előre felkészült, mert tudta, hogy Ukrajnára az EU is pályázik. Kérdés, hogy arra készült-e fel, ami vár rá, illetve hogy az EU mennyit áldoz be Ukrajnáért. Az EÁU mindhárom tagállamának van vesztenivalója az Európai piacokon.
