Miért ment neki Peking Hong Kongnak?
Hírkommentár
2014. 09. 29. 20:37
Úgy tűnik, az Occupy Central tényleg akkorát szólt, mint amekkorát a nyáron ígértek. Csak azon gondolkoztam, hogy ennek van-e tágabb geopolitikai összefüggése, és azért vannak itt dolgok...
Hong Kong alapvetően Kína része és egyértelműen Kína befolyása alatt áll, látszólag nincs sok geopolitikai elemeznivaló arrafelé. Az 1997-es átvétel óta megvolt Peking részéről a törekvés, hogy a néhai brit gyarmatot egy szintre gyalulja a belső területek népköztársaságával, számomra a különös csak az, hogy miért pont most lett ekkora felhajtás?
A tüntetések apropója persze világos: már régóta folyik a szervezkedés, a belváros mostani megszállása például már fenyegetés formájában nyáron is tervben volt, lehetett tudni előre. A kínai kormány szeretné, ha a következő választások is zárt választások lennének, azaz a jelölteket Peking adná, központilag. Tavaly december óta folyik ötletelés kormányzati körökben a jövőbeni választások menetéről, valószínűleg a mostani tüntetők további autonómia csorbításra számítanak. A következő választásokig viszont 2017-ig van idő. (Ebből a szempontból tanulságos a hongkongi előrelátás vö. budapesti utólagos tüntetések)
A mostani időzítésre talán az ad magyarázatot, hogy már nyáron is, a mozgalom békés fázisában az őszt jelölték meg, mint lehetséges időpontot a durvább akcióra. A mozgalmárok azért jutottak idáig, mert nem sikerült párbeszédet létesíteni, noha Rao Geping pekingi akadémikus, politikai tanácsadó már nyáron javasolta, hogy a kormány vegye komolyan az Occupy Central mozgalmat.
A csoport nyáron tartott egy online szavazást arról, hogy milyen formában szeretnék a 2017-es választásokat. Szándékuk az volt, hogy 300 000 voks érkezzen, hogy a nevükben tovább követelhessék a jövőbeni nyílt választásokat Pekingtől. A hackertámadások ellenére 787 767 szavazat érkezett. A magas részvétel mutatta már a hongkongiak elkötelezettségét. Érthető is: melyik szabadságban felnőtt társadalom engedne az elért szabadságából szó nélkül?
Még egy dolog, ami az időzítésre ad magyarázatot: 1997 óta minden év július 1-én valamilyen felvonulást vagy tüntetést tartanak, különböző demokratikus fejlesztéseket sürgetve. Ez egy tisztelgés az 1997 július 1-i tüntetés előtt, amikor demokráciát követeltek a frissen Kínához csatolt Hong Kongban. Az idei balhé is végül is július 1-én indult, onnan gyűrűzött idáig.
A fő kérdés az, hogy vajon a hongkongiak maguktól ilyen tudatos demokraták, hogy már jó előre tüntetnek egy olyan dologért, aminek majd három év múlva érzik következményeit?
Peking részéről teljesen világos, miért köti ennyire az ebet a karóhoz: ha nyílt választásokat engednének Hong Kongban, akkor Makaón és a különleges gazdasági övezetekben is bepróbálkoznának ilyennel, amit aztán az ország többi része követne. Sőt, minél nagyobb lesz a mostani tüntetés, minél nagyobb erőszakot "kell" Pekingnek alkalmaznia, annál kizártabb, hogy engedményt tegyen, gondoljunk csak bele, milyen üzenete lenne.
A helyzet az, hogy a tüntetőknek nincs kártya a kezükben: Hong Kong "túszul ejtése" végső soron csak a hongkongi üzletnek árt, Kínáról eddig is tudtuk, hogy diktatúra. Kártya akkor lesz a kezükben, ha a mozgalmukat sikeresen terjesztik át más nagyvárosokra is. Az elkövetkező napokban tehát érdemes lesz ezt figyelni.
Ha átterjed, akkor figyelmünk egyből az USA-Kína kapcsolatokra kell, hogy terelődjön, hiszen 1990 óta érik már egy jenki tockos Kína számára, mikor a jüant a dollárhoz kötötték, de az utóbbi évek dél-kínai-tengeri szigetlenyúlásai óta mindenképpen. Az idén kötött Kína-orosz gáz-megállapodások pedig nyílt árulásnak számítanának, ha az USA és Kína együttműködő partnerek lettek volna korábban.
Magyarul, ha valamiért kételkednénk abban, hogy az Occupy Central kizárólag a demokrácia mellett elkötlezett hongkongi egyetemisták profi szervezésének köszönhető, mindenképpen valahol Washington környékén kéne keresni a projektmenedzsert.
