EBOLA: veszélyt jelentenek-e az illegális határátlépők?
Háttér
2014. 10. 11. 19:48
Spanyolországban a héten újabb három embert vontak orvosi ellenőrzés alá az ebola gyanúja miatt. Ha a madridi kórház kontrollált körülményei között is átterjedt a vírus a fertőzött spanyol papról az ápolónőre, mekkora fenyegetést jelentenek a Nyugat-Afrikából érkező illegális határátlépők?
A kérdést ráadásul nem is Európában vetették fel: Amerikában az ellenzék úgy véli, az Obama-kormány nem tesz elegendő intézkedést annak kizárására, hogy a Latin-Amerika felől érkező illegális bevándorlók ne vigyenek vírusokat az Egyesült Államokba. Az Amerikai Orvosok és Sebészek Egyesületének (Association of American Physicians and Surgeons, AAPS) ügyvezető igazgatója, Dr. Jane Orient úgy véli, hogy hatalmas kockázatot jelentenek az illegális bevándorlók gyermekei, akik a tanév kezdetén az iskolapadba ültek. Ők ugyanis ezt megelőzően nem estek át semmiféle szűrő vizsgálaton. Az egyesület nem véletlenül támadja a kormányt: a konzervatívként számon tartott tömörülés korábban is elégedetlen volt az egészségügy helyzetével, és tény, hogy a külföldön születetteket nem vetik alá szűrő vizsgálatoknak az országba való belépéskor.
A járvány terjedésével kapcsolatban viszont megvannak a földrajzi vonatkozások, amik nemcsak az amerikaiakat, hanem minket európaiakat is érdekelhetnek. Egyfelől láthatjuk, hogy az ebolával sújtott országokból érkezőket különös odafigyelés övezi, ami nyugalomra adhat okot. Másfelől pedig tudhatjuk, hogy az illegális határátlépőket helyzetükből adódóan semmiféle orvosi kontroll nem éri. Tudván, hogy évente 55 ezer embert csempésznek Afrikából Európába, van-e okunk félni, hogy az ebola futótűzként szétterjed az öreg kontinensen?
Az esély, hogy illegális bevándorlók becipelik a vírust az Egyesült Államokba, látszólag sokkal nagyobb, mint hogy Európában okozzon ez veszélyt. Latin-Amerika felől ugyanis évente 3 millió ember lépi át jogtalanul a határt (88-90%-ban mexikói állampolgárok). Az AAPS aggodalma tehát annyiban tényleg megalapozott, hogy amennyiben a közmondásosan rossz latin-amerikai kórházi viszonyok közé egyszer megérkezik az ebola, az Egyesült Államok sem feltétlenül lesz biztonságban.
Ugyanakkor fontos látni, hogy az Afrikából útra kelő határsértők túlnyomó többségükben Európát célozzák. Bár Európába sem könnyű eljutniuk, Amerikába csak az óceánon keresztül vezet az út, aminek a végén még mindig nem a hőn áhított Egyesült Államokba jutnának, hanem egy kevésbé kontrollált latin-amerikai országba. Innen még hosszú út várna rájuk. Az Atlanti-óceánon elsősorban drogcsempészet folyik: Közép-Amerikából Nyugat-Afrikába. Ellenkező irányba szervezett bűnözés formájában nincs tömeges embercsempészet. Ha mégis érkeznének így bevándorlók, Közép-Amerikából az Egyesült Államokba Mexikón át vezetne az út. Mexikóban tehervonatokon viszik az embereket az északi határhoz, ahol vagy teherautókba rejtve, vagy titkos alagúton, vagy hagyományos zöldhatáron folytatják tovább útjukat. Ha hajóval kelnek át az óceánon, 11-14 nap alatt teszik meg az utat, ha nem kényszerülnek néhány napos várakozásra a kikötőben, innen még 2-3 nap, mire végső céljukat elérhetik.
De nem csak emiatt kicsi az Afrikából Amerikába irányuló illegális bevándorlás. Az Európába tartó határsértők bejáratott csatornákon keresztül tudnak utazni. Az embercsempészet régóta virágzik Nyugat-Afrikában, ami elsősorban a nőket sújtja, akiket aztán Európában kényszerítenek szolgáltatásokra. A csempészet uniós területen is rendelkezik szervező központtal: Spanyolországban. Ilyen fokú koordinációval az amerikai útvonal nem rendelkezik, de még fontosabb, hogy a nyelvi akadályok is másabbak. Az ebolával sújtott Nyugat-Afrika például a francia gyarmati idők következtében inkább francia ajkú, tehát elsősorban Franciaországba igyekeznek.
Az embercsempészet egyik elosztó központja Maliban, Gao városában van. Innen, vagy Nigériából teherautóval viszik az utasokat az algér határra. Innen egy képzett kísérővel folytatják az útjukat tovább, gyalog. Általában 50-400 kilométert gyalog kell megtenniük a Szaharában, vízvételi lehetőség nélkül. Ezen a szakaszon sokan vesztik életüket, nincs lehetőség arra, hogy egymást segítsék, hiszen senki sem tud elég vizet magával vinni, és a halálos sivatagban nincs idő a lassabb emberek támogatására, különben az egész csoport odavész. Ha már elérték a következő teherautót, még akkor sincsenek biztonságban: ha az autó lerobban, csak a szerencsén múlik, hogy a határőrség, vagy a gendarme megtalálja őket, és megmenti őket a szomjhaláltól, igaz, így egyúttal börtönbe is kerülnek. A Szaharán átkelve több kikötő felé vezethet az útjuk, az egyik régi célpont lehet Sabat kikötője Líbiában. Sabatot ilyen módon három hét alatt lehet elérni Nigériából.
Itt lélekvesztőkre szállnak, és vagy törökországi kitérővel – drágábban, de biztosabban – vagy Olaszországot, Spanyolországot célozva kelnek át a Földközi-tengeren.
A fentieket figyelembe véve azt láthatjuk, hogy az ebolával sújtott országokból az Egyesült Államokba Közép-Amerikán át 14-18 nap alatt, Európába a Szaharán át 22-25 nap alatt teszik meg az utat az illegális bevándorlók. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az ebola tünetei 2-10 napon belül jelentkeznek, de 21 nap elteltével már semmiképp sem, lényegében kizárt dolog, hogy a vírus eljutna a Szaharán át Európába egyazon gazdatestben. Nyugati irányba a hosszú hajóút miatt nagyobb az esély, hogy egy beteg eléri az amerikai partokat, ugyanakkor alig csempésznek embert abba az irányba.
A határsértőkkel készített interjúkból azt is tudhatjuk, hogy az embercsempészektől távol állnak humanitárius megfontolások, és elég abszurd feltételezés, hogy kockáztatnák a saját egészségüket és vállalkozásukat egy fertőzött utasért. Összességében az is kijelenthető, hogy az illegális bevándorlás révén ezidáig egy fertőzést sem regisztráltak, a válságövezetből hazaszállított európai betegeket pedig karantén alatt tartják. Az ebola testnedvek vagy vér érintkezésével terjed, sokkal könnyebben megfékezhető, mint például a madárinfluenza. Ezt támasztja alá, hogy a járvány sújtotta három nyugat-afrikai országból nem terjedt tovább a szomszédos országokra.
Ebolás fertőzés okozta haláleset a Sierra Leone – Liberia – Guinea gócon kívül eddig Szaúd-Arábiában, Nigériában és Spanyolországban történt, de egyik országban sem alakult ki járvány. Nigériában augusztus 31. óta nem regisztráltak újabb beteget, ezáltal az elsődleges veszély elmúlt. Nigériába az első beteg Sierra Leonéból érkezett, az ottani járvány elől menekülve. Összesen 20 fertőzöttet vettek kezelésbe az elmúlt hónapokban, ebből 8-at nem tudtak megmenteni. Szaúd-Arábiában még augusztus elején történt egyetlen haláleset, egy vállalkozó tért vissza üzleti útjáról Sierra Leonéból, de ott sem terjedt át a betegség másra. A nyugati országokba szállított betegek számát az alábbi térképen összegeztük. A térképből kiderül, hogy míg illegális bevándorló sem Amerikába, sem Európába nem vitt vírust, addig kezelés céljából az öreg kontinensre 11, az Újvilágba 6 beteget szállítottak.
Az aktuális járvány egy 2 éves fiú megbetegedésével és halálával kezdődött 2013. december 6-án, Guineában, Meliandou faluban.
