Fülöp-szigetek: csomagolhatnak az amerikai üzletemberek, ha akarnak
Hírkommentár
2016. 10. 26. 14:12
Idén nyáron még csak egy populista tahónak tűnt Duterte, de ahogy telik az idő, egyre inkább úgy fest, hogy a Fülöp-szigeteken korszakváltás történt.
[hír: Philippines: ‘Go ahead, pack your bags’, Duterte tells US businessmen]
Egy hosszú listát állíthatnánk össze Rodrigo Duterte külpolitikai irányváltásaiból, és kétszer akkorát a "szabadszájú" megnyilvánulásaiból. Az elmúlt hónapok azt mutatják, hogy a Fülöp-szigetek valóban el fog távolodni az Egyesült Államoktól, és valóban Kínához közeledik. Ez nem szentségtörés, de kifejezi a Washington ellenességet.
A Fülöp-szigetek spanyol gyarmatból lett az Egyesült Államok gyarmata, függetlenségét 1951-ben nyerte el. Az akkori hidegháborús helyzetben Japánhoz, Tajvanhoz és Dél-Koreához hasonlóan fontos amerikai bástya volt a kommunista Kínával szemben. "Atlantista" megközelítés szerint a Fülöp-szigetek gazdasági fellendülése és biztonsága volt a jutalom, amiért az USA csapatokat állomásoztathatott ott náluk, a "moszkoviták" viszont úgy vélik, a Fülöp-szigetek nem profitált semmi olyat, amit ne kaphatott volna meg más partnertől.
Rodrigo Dutertéről a kijelentései alapján nehéz feltételezni, hogy józan ember, de komolyan kell venni, hiszen ő az elnök. A vele kapcsolatos legnagyobb rejtély, hogy miért rúg fel egy olyan együttműködést, ami nem fenyegeti az integritását egy olyan partner kedvéért, akivel határvitái vannak. Tovább árnyalja a képet, hogy volt úgy, mikor Kína fenyegetését az Egyesült Államok hárította el a Fülöp-szigetekről. Washingtonban igyekeznek nem mellre szívni a dolgot, és már mélyítik is a kapcsolatot a térség más országaival, de Duterte lehetőségei Washingtonnál jóval szűkösebbek.
Az ország külkereskedelmének 15%-át bonyolítják az USA-val, de ha egy hidegháborús tömbösödésnek vagyunk tanúi, akkor fontos ide számítani a Japánnal (21%), Szingapúrral (6,2%), Németországgal (4,5%) és Dél-Koreával (4,3%) folytatott exportját is. Bár nyersanyagban gazdag, behozatalára is szorul: főleg üzemanyag, gépek, elektronika, gabona és vegyipari cikkek szükségesek. Főbb partnerei a szomszédos országok, bele értve Kínát (16%), de az Egyesült Államok (11%) is fontos beszállító.
A kínai külügy eleinte hűvösen viszonyult Duterte közeledéséhez, és most sem buzdítják a további lépésekre, de ha a szabadszájú elnök végigviszi a fordulatot, akkor két variáció közül valamelyiknek leszünk a szemtanúi. Az egyik kimeneteli lehetőség, hogy a Fülöp-szigetek egyenlő partnere lesz Kínának, és a vitás kérdésekben a diplomáciai mérlegelés értelmében döntenek. A Fülöp-szigetek képes lesz szövetségeseket gyűjteni maga köré az esetleges Kínával szembeni konfliktusainak orvoslására. A másik kimenete a mostani dolgoknak az lehet, hogy Kína egy olyan szatelitállamot csinál a Fülöp-szigetekből, amilyen csak jól esik neki. Kína ilyen szempontból zsákba macska. Katonai, gazdasági és politikai ereje össze sem mérhető a Fülöp-szigetekével. Nem látjuk még az afrikai befektetései mögött meghúzódó alkuk hátulütőit sem, ráadásul a távoli Afrika egészen más kategória, mint az "USA egyik pórázon tartott kutyája" (Duterte, 2016 október). Kínának nem érdeke a Fülöp-szigeteket gyarmatosítania, de lenne néhány dolog, amit egy kínabarát elnök hivatali idejében meg lehetne oldani. Az egyik, hogy az amerikaiak távoltartásával Kína megszerzi a Fülöp-szigetek érdekszférájában lévő földgáz- és mangánérc telepeket a Dél-Kínai-tengeren. Erre Duterte már meg is adta a választ: nem fog ragaszkodni a korábbi területi követeléseikhez.
A másik, hogy a területi kérdéshez hasonlóan a gazdaság kevésbé látványos területein is a feltétel nélküli megadás elvét alkalmazza, és rávegye Dutertét mindarra, ami csak Kína gazdasági érdekeit szolgálja.
És bármilyen szívhezszólóan küldi el Amerikát a Fülöp-szigetek, nehéz hősként tekinteni rájuk, miközben a hátsó ajtón egy szót sem szólnak azokra a dolgokra, amiket tavasszal még olyan fontosnak tartottak.
Duterte mostani kijelentése az amerikai üzletembereknek címezve ez volt: "Gyerünk! Csomagoljatok! Bevállaljuk. Helyre fogunk állni, biztosíthatjuk." "Túl fogjuk élni, a legnehezebb időkön is túljutottunk ezen a bolygón."
Még mindig nehéz mit kezdeni Dutertével, hiszen itt lényegében olyan csoportot küldött el, akiktől nem túlzottan függ. Legalábbis nem fog összeomlani az állam a távollétükben: az amerikai és a kínai tőkés is tőkés. Mondhatni, nem kockáztatott sokat ezzel a kirohanásával, viszont újabb népszerűséget szerzett. De mégis feléget maga mögött egy nem is akármilyen hidat, és fejest ugrik egy sötét lukba, ami jót is hozhat a Fülöp-szigeteknek, és rosszat is. Nagyobb népszerűségre pedig inkább akkor lesz majd szüksége.
Az ország inkább függ a belső piacától, mint az exportpiactól, és a 10 millió külföldön élő munkavállalója révén számot tarthat jelentős valuta-beáramlásra is minden évben. A gazdasága viszont még mindig a nyersanyagellátó szerepet viszi a világpiacon, így számára az előrelépés az lenne, ha a feldolgozóipar és a könnyűipar izmosodna meg jobban. Ezt a folyamatot Kínával barátkozva éri el a legkevésbé: Kína éppen azzal küzködik, hogy az atlanti térség fogyasztásának csökkenésével kihasználatlanná vált a gyártó kapacitása. A kínai gazdaság piacot keres magának, nem gyártókat.
