Az esély egy orosz offenzívára télen
Hírkommentár
2018. 11. 28. 18:13
Petro Porosenko ukrán elnök szerint Ukrajnát egy orosz szárazföldi offenzíva fenyegeti. A közelmúltban történt azovi-tengeri incidens ezen offenzíva nyitánya is lehet. A jövőbe nem látunk, de a múltba igen: összeszedtük, mikor tört ki háború Oroszországban télen.
[ hír: Porosenko szerint Oroszország nagyszabású szárazföldi támadásra készül Ukrajna ellen ]
Porosenko aggodalmát könnyű megérteni, ha belegondolunk, milyen körülmények között került Krím Oroszország ellenőrzése alá, illetve hogy Kelet-Ukrajnában a mai napig zajlanak villongások. A hadiállapot bevezetése az azovi-tengeri hajófoglalás után nem is túlzás, főleg ha hozzáfűzzük, hogy az ukrán jog szerint egyfajta rendkívüli állapot, tehát nem kétoldali hadiállapotot jelent, nem jelöl meg ellenoldalt. A kérdés előttünk leginkább az, ha Peter Porosenko ukrán elnök sejtése igaz, és Oroszország valóban egy szárazföldi offenzívára készül az elkövetkezendő hetekben, egy decemberi támadás mennyire megy ritkaságszámba Kelet-Európában. Gyűjtésünk alapja a Szvák Gyula által szerkesztett Oroszország története volt.
Az orosz tél
Az orosz tél mindenkit megállít: a tatárokat, svédeket, Napóleont és Hitlert is, de ha tehetik, a kelet-európaiak sem kelnek fegyverre télen. A sztyeppe nomádjai a lovaik miatt sem vállalkoztak nagy háborúkra télen, és általában május után indultak meg az első támadások, mikor a lovak már újra erejük teljében voltak. Mivel az ostromokhoz csak addig kellett a ló, amíg az erődöt elérték, gyakran megesett, hogy késő őszig ostrom alatt tartottak városokat mind az oroszok, mind a tatárok. Nem csak a lovak állapotát kellett figyelembe venni: a kelet-európai hidegben minden ember fázik, a fémhez (legyen az kard vagy puska) egy orosz keze ugyanúgy odafagyhat, mint egy németé. Ezért aztán nem is nagyon találunk téli hadüzenetet arrafelé.
1512-ben a moszkvai fejedelem kezdett háborút a litvánokkal, ahogy ostrom alá vette Szmolenszket decemberben. A litvánokhoz tartozó város bevételét négy hét sikertelen küzdelem után elhalasztották: nyáron támadták meg újra. A módosított haditerv nem vallott kudarcot, a város az oroszok kezére került, de csak 1514-ben.
1540-ben Kazán kánja támadt a Moszkvai fejedelemségre, ekkor IV. Iván uralkodott. A támadást Muromnál megállították, és az ezt követő évtizedekben már nem is próbálkoztak téli hadműveletekkel. A hosszú háború Kazán elfoglalásával és behódolásával ért véget 1552 októberében. Európai várostromoknál szabályszerű, hogy októberben a végső rohamokat tartották, és ez alól az oroszok sem kivételek.
1590-ben az orosz cár támadt a svédekre, január 18-án vették ostrom alá Narvát, és pár hét alatt el is foglalták. A siker talán azzal állítható párhuzamba, mikor néhány évtizeddel korábban 1558-ban megkezdődött a livóniai háború szintén egy orosz támadással. Narva ekkor komolyabb harcokt nélkül került orosz kézre, és a krónikákból azt is tudjuk, hogy azért, mert a lakosság felszabadítóként tekintett a porosz uralmat felszámoló oroszokra.
Lényegében egyik kezdeményezés sem volt nagyszabású, sikeres akció, ami a megkezdődő háborúban jelentős előnyhöz juttatta volna a háború kirobbantóját. Mindegyik háború, amit télen indítottak, még évekig elhúzódott.
Az orosz tél egyik leghíresebb győzelme Napóleon felett volt 1812-ben, de érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy a Borogyinónál aratott felemás napóleoni győzelem (rengeteg áldozattal járt francia oldalon is) után az oroszok nem ütköztek meg újra a korzikai hadvezérrel. Felégették a földeket és a falvakat, magát Moszkvát is, és a telet Napóleontól távol tölötték el, harcok nélkül.
A második világháborúban
Közhely, hogy az orosz tél morzsolta fel a második világháborúban a német offenzívát. Tragikus a don-kanyari magyar hadsereg története is, és így hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a front túloldalán a tavak feltört jegében önfeledten pancsoló oroszok álltak. A valóság az, hogy élet-halál harcot vívtak ők is a fedett épületekért. Az orosz katonák ugyanúgy megfagytak, ha kint maradtak, bár a téli szovjet katonai felszerelés fagyállóbb volt a német bőr- vagy a magyar papírtalpú csizmáknál. Ismerjük a gépfegyverek teljesítményét is a fagyban: a primitívebb orosz megoldások hasznosnak bizonyultak. De így is a fagy maradt a szovjetek számára is a legnagyobb ellenség. Maradtak fenn háborús visszaemlékezések, amik arról szólnak, hogy mikor tüzelőt gyűjtött a front mindkét oldala, nem lőttek egymásra a katonák.
Nem lehetetlen
Télen háborút vívni mindemellett nem lehetetlen, az atlaszon is írtunk már részben a sarkvidékek meghódítására kiképzett speciális alakulatokról. Ráadásul egy télen indított offenzívának meg lenne az az előnye, hogy aki az offenzívára készül, némileg jobban meg tudja szervezni a hideg elleni védekezést az első lépéseiben. Mégis páratlannak számítana a történelemben, ha egy ilyen nagy volumenű háborúba télen kezdene bele az egyik fél. Egyedül akkor lenne értelme, ha Oroszország komolyan számolhatna azzal, hogy a NATO szívesen megspórolná az ellencsapást, és ellentámadás helyett egyszerűen leülnének tárgyalni Putyinnal..
