Vigyázó szemetek Kínára vessétek I.
Elemzés
2011. 08. 29. 08:15 Hajdu Lilla
Cikksorozatunkban Kína átalakuló külpolitikai-geopolitikai helyzetét mutatjuk be. Az első cikk fókuszában a Dél- és Kelet-kínai-tenger térsége van.
Kína első repülőgép-hordozójának próbaútjával került a figyelem középpontjába. Gazdasága rohamos fejlődésével a Népi Felszabadító Hadseregre is többet költött az utóbbi két évtizedben. Szomszédai és az USA aggódva figyelik a fejleményeket. Amikor 1998-ban megvette Ukrajnától a Varjag típusú hajót, nem volt szó arról, hogy a hivatalosan úszó kaszinónak szánt hajót végül repülőgép-hordozóvá alakítja át. Elemzők már akkor tudni vélték, hogy csak idő kérdése, Kína mikor szerez be egy saját anyahajót. 2011-ig kellett várni erre. A hajó augusztus 14-én tért vissza ötnapos próbaútjáról az északkelet-kínai Talien (Dalian) kikötőbe.
Ez csak egyike azon fejlesztéseknek, amik arra engednek következtetni, hogy a Népi Demokratikus Köztársaság nagyszabású katonai modernizációra törekszik. Számtalan hadihajót, tengeralattjárót, vadászrepülőgépet és támadó rakétákat szerzett be a közelmúltban. Az elmúlt húsz év katonai beruházásainak köszönhetően pedig jelenleg Ázsia legnagyobb tengeralattjáró- és kétéltű hadihajó-flottájával büszkélkedhet. Kína állítja, hogy ez elsősorban védelmi célokat valamint saját érdekei megóvását szolgálja, de amerikai hadielemzők másként vélekednek, amit alátámaszt, hogy a kelet-ázsiai állam nagy érdeklődést mutat a Pentagon által kifejlesztett új típusú bombázók iránt. Ezek a gépek képesek nagyobb távolságokat megtenni anélkül, hogy radar hatókörébe kerülnének. Az Egyesült Államok Védelmi minisztériumának 2010. évi a Kongresszushoz benyújtott jelentése szerint Kína 1989 óta évente közel 13 %-kal költ többet védelmére. Márciusban 78,6 millió $-os éves költségvetést jelentett be, ami ugyan töredéke a Pentagon 676 milliárdos 2012-re előirányzott költségvetéséhez képest, figyelembe véve azonban a tényt, hogy míg ez az összeg USA esetében ez a Föld számos pontján található haderő között oszlik el, addig Kína esetében a kiadások elsősorban a kelet-ázsiai régióra összpontosulnak.
További érdekes fejlemény, hogy augusztus elején a Chen Bingde, a Kína Népi Felszabadítási Hadsereg vezérkari főnöke, Moszkvába látogatott, hogy szorosabbra fűzze Oroszországgal hadi együttműködésük kötelékét. A két állam kapcsolata Gorbacsov hatalomra kerüléséig fagyos volt, köszönhetően egy 1969-es határincidensnek.
Összetűzések a Dél- és Kelet-kínai-tenger térségében
Hadereje növekedésével egyidőben megszaporodtak konfliktusai szomszédaival is, akik nem nézik jó szemmel, hogy Kína egyre agresszívebben növeli területeit a nemzetközi vizek rovására.
Először is ott van Tajvan, aki még 1949-ben kiáltotta ki függetlenségét, amelyet Kína azóta sem ismer el. A két ország kapcsolatában azóta enyhülés mutatkozott. Taipei azonban komolyan sérelmezi, hogy nyugati szomszédjának köszönhetően jelenleg közel ezer ballisztikus rakétával néz farkasszemet.
A dél- és kelet-kínai-tengeri térségben nem példa nélküli, hogy bizonyos területek sorsa vitás. A legnagyobb csatározások a Spratly és Paracel szigetcsoportok körül folynak. Előbbiekre elsősorban Kína- és Vietnám, valamint Malajzia, a Fülöp-szigetek, Tajvan és Brunei is igényt tart.
Japánnal még a békeidőben is gyakran riválisként kezelték egymást, amit csak fokozott a Kelet-kínai-tengeri Diaoyutai-szigetek vagy japánul Senkaku-szigetek körüli területi vita. A konfliktus igazi okát a sziklacsoportot övező mélytengeri olajmező jelenti. Az ENSZ tengerjogi egyezménye (UNCLOS) értelmében főszabályként a tengerparttal rendelkező országok számára partjaiktól számított 200 tengeri mérföldes távolságban egy ún. kizárólagos gazdasági övezetet jelöl ki. Ebben a térségben csak az érintett államok rendelkeznek halászati és nyersanyag-kitermelési jogokkal. Ezen túlmenően a jogosultak 350 tengeri mérföldes zónában kiaknázhatják kontinentális talapzatukat. A szigetcsoport bár japán ellenőrzés alatt áll, a kizárólagos gazdasági zóna határát illetően Kína nemtetszését fejezte ki. Tavaly ősszel kisebb diplomáciai botrány kerekedett abból, hogy a japán hadiőrség őrizetbe vette egy kínai halászhajó kapitányát, akit 18 nap után engedtek el. Ez is szerepet játszott abban, hogy Kína felrúgta azt a 2008-as megállapodást, melynek értelmében a területet közösen fejlesztik. A Csunhsziao térségben állítólag hatalmas mennyiségű földgáz is fellelhető, amelyhez pár évvel ezelőtt Kína próbafúrásokat rendelt el. Ez a kizárólagos gazdasági övezet határvonalának közvetlen közelében történt, amit Japán területi szuverenitása megsértéseként értékelt.
A Dél-kínai-tenger a világ második legforgalmasabb nemzetközi tengeri- és kereskedelmi hajózási térsége. Igazi vonzerejét azonban tengerfenék mélyén rejtőző gáz-és olajmezők jelentik. Kínának különösen utóbbira fáj a foga, mivel gazdasága rohamos fejlődésével energiaigénye is számottevően megnőtt. Érdekes adalék, hogy annak érdekében, hogy Dél-Szudánnal is megerősítse kereskedelmi kötelékeit, pár nappal az állam függetlenségének elismerése után hegesztő szakképző programot indított az afrikai országban. Szudán napi olajtermésének több mint felét a Népi Demokratikus Köztársaságba exportálta.
A Paracel-szigetek miatt Kína három alkalommal is megütközött Vietnámmal: 1974-ben, 1979-ben végül 1988-ban. Azóta a diplomáciai kapcsolatok rendbejöttek, de a területi miatti feszültség változatlanul tapintható. Így volt ez idén májusban is, amikor egy kínai hajó átvágta egy vietnámi bárka kábeleit, amely felméréseket végzett az olajlelőhelyekről. A történet mintha megismételte volna magát június elején, azzal a különbséggel, hogy az újabb vietnámi hajó szeizmikus méréseket végzett. Továbbá nem volt egyedi eset, hogy kínai katonák vietnámi halászokat zaklattak. A két ország között a nemzetközi sajtóban került sor a pengeváltásra, ahol Vietnám sérelmezte Kína erőszakos magatartását, Kína pedig felhívta Vietnámot a provokáció abbahagyására. Hanoiban a több héten keresztül demonstrációk folytak a Népi Demokratikus Köztársaság ellen, de a vietnámi kormány, arra hivatkozva, hogy szélsőséges csoportok felhasználják az alkalmat zavargások szítására, betiltotta ezeket.
Kína kapcsolata a Fülöp-szigetekkel sem felhőtlen, aki azzal vádolja, hogy kínai járőrök olajkutató hajójukra támadtak. Kína visszautasítja a vádakat, szerinte csak joghatóságukat gyakorolták.
Hogy kerül az USA a képbe?
Vietnám és a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok délkelet-ázsiai szövetségesei. Bár az USA a nemzetközi sajtóban többször fogalmazott úgy, hogy térségbeli szövetségesei védelmét személyes ügyének tekinti, a közelmúltbéli gazdasági fejlemények némileg befolyásolhatják esetleges későbbi események alakulását. Ennek ellenére a nyugati állam és ázsiai partnerei kapcsolata viszonylag felhőtlennek mondható, Kína nem kis bosszúságára. Nem nézte jó szemmel, amikor tavaly ősszel nyugati riválisa Vietnámmal közösen hadgyakorlatozott, valamint azt sem, hogy amerikai és dél-koreai csapatok manővereket végeztek a Sárga-tengerben, amely határos partjaival. Szakértők szerint Kína katonai modernizációjával a térség hatalmi egyensúlyát kívánja elmozdítani, pontosabban átvenni az Egyesült Államok vezető szerepét.
Kína gazdasági és politikai befolyásának növekedésével párhuzamosan nemzetközi színtéren is egyre markánsabban érzékelteti jelenlétét. Hogy mennyire reális annak az esélye, hogy a defenzív politikája offenzívba fordul át, egyelőre a jövő zenéje. A tendenciákat elnézve azonban elmondható, hogy egy esetleges konfliktus esetén Kína ellenfelének komoly haderővel kell számolnia.
