Mi az észtek titka?
Elemzés
2011. 09. 12. 06:50 gazdasag
Míg Európa országai próbálják elkerülni az újabb gazdasági visszaesést, addig a Balti-tenger partján Észtország 7%-os növekedésben bízhat idén. Hogyan?
pityutanarurIdén Észtország gazdasági növekedése a második negyedévben 8,4%-os volt, ezzel elég valószínűvé vált, hogy év végére összességében 7%-os gazdasági növekedést könyvelhetnek el. Peidg csak 4%-os növekedést terveztek. A szép számokat árnyalja ugyan, hogy 2012-ben várhatóan lassul majd a termelés növekedése, és jó lesz, ha egyáltalán eléri a 4%-ot, viszont jelenleg Európában bármelyik állam szívesen cserélne Észtországgal. A magyar kormány is mindent kipróbált már, nyugtatta a gyenge idegzetű befektetőket hatalmas kijelentésekkel, gondoskodott mindenféle módon az alacsony költségvetési hiányról, de a gazdaság csak nem ível felfelé.
Mi lehet az észtek titka? Különös módon Észtország volt az, akit a 2008/2009-es válság az egyik legkritikusabban érintett. 14%-os volt a visszaesése 2009-ben! A munkanélküliségi ráta akkor kúszott 17% fölé. Gondolhatnánk, hogy Észtország sikere abban rejlik, hogy adottságaihoz képest túlságosan összeomlott két éve, s most van honnan visszajönnie. Ennél azonban több magyarázatot találunk, ha jobban megvizsgáljuk az országot.
Észtország ugyan kicsi, de területén értékes dolgokat rejt a föld. A mélyben rejlő palagáz-készletek a fogyasztás negyedét képesek fedezni, de ezen kívül ritkaföldfémeket is találtak, ami az elektronikai iparnak fontos alapanyag-szükséglete. Nem véletlen tehát, hogy a középkorban zömmel hallal és mézzel kereskedő országnak ma egyik fő exportcikke az elektronikai alkatrészek és berendezések. Észtország földrajzi elhelyezkedése is igen előnyös: a Balti-tenger révén összeköttetésben van a gazdag skandináv államokkal, és az egész Atlantikummal (külkereskedelmének 4%-át az Egyesült Államokkal bonyolítja le). Szárazföldi szomszédja Oroszország, de fontos nyersanyag-beszállítója a Balti-tengeren keresztül Lengyelország is. Éghajlati adottságai lehetővé teszik a kielégítő mezőgazdálkodást. Egyedül a népesség, aminek híján vannak, ezért a történelmük java részét leigázva töltötték. Rövid időre voltak függetlenek a két világháború között, és csak 1991 óta függetlenedett a Szovjetuniótól sorstársával Lettországgal és a részben sorstárs Litvániával. Ezért aztán az észt gazdaság nagyon ki van téve a külföldi befektetőknek. Kicsi népesség kezében nem feltétlenül koncentrálódik kicsi tőke, de Észtország esetében átlagos körülményekről van szó.
A 2008/2009-es válság eltántorította a külföldi befektetőket, másfél milliárd dollárt vontak ki az országból. Jelenleg 17,8 milliárd dollár a külföldi tőkeállomány Észtországban, ami még mindig mögötte kullog a válság előtti 18,6 milliárdnak. Az ország szerencséjére a húzóágazatnak számító elektronikai ipar (a termelés 15-18%-át adja) a hazai nyersanyagra épült, nem az olcsó munkaerőre. A nyersanyag pedig – válság ide vagy oda – a helyén marad, és ha egy befektető otthagyja, felhasználja majd egy másik. Hasonlóan hozzájárul Észtország korlátok közötti összeomlásához, majd most tapasztalható fellendüléséhez, hogy az elektronikán kívül a fa- és textilipar adja a fő kiviteli termékeket, amik szintén a hazai nyersanyagokra épülnek.
Az észt gazdaság külkereskedelmi mérlege viszonylag kiegyenlített. 11,66 milliárd dollár volt a kivitel 2010-ben, és 12,17 milliárd dollár volt a behozatal, és ez az arány a válság előtt is hasonló volt. A külkereskedelmi hiányt ellensúlyozni tudja a turizmusból és a vámokból származó jövedelem. Sokat számít Észtország mostani növekedésében, hogy kik a mostani exportpartnerei. Finnország (az export 18,5%-a áramlik ide), Svédország (12,%) a válságon szintén úrrá lett országok, és ezért megmaradtak az észt termékek vásárlóinak. Finnországban a költségvetési hiány 2,5%, Svédországban 0,3%, és mindkét országban növekszik az ipari termelés. De további nagy partnerei is viszonylag jól állnak: Németország, Egyesült Államok és Oroszország.
Észtország azzal próbálta visszaszerezni és megőrizni a régi és új befektetők bizalmát, hogy a költségvetési hiányt példaszerűen minimálisra szorította. Az adókból és illetékekből a teljes gazdasági termelés 39%-ának megfelelő összeg folyik be, és ezzel a 45. legnagyobb adóztató a Földön. Magyarország ezen a listán a 27., 45,15-kal, Németország a 32., 43,3%-kal, a listavezető pedig Kuba, 89,1%-kal. A fenti információk fényében már lassan sejthető, hogy nincs különösebben nagy erőfeszítés az észt gazdasági csoda mögött, de hogy egészen pontos képet alkothassunk, vessünk egy pillantást Észtország déli szomszédjára, Lettországra, és egy Észtországgal megegyező népességű országra, Ciprusra!
Lettország ásványkincsek híján van, fő kiviteli cikkei faipari és textilipari termékek. Emiatt az észtekhez képest kisebb értékű a kivitele, viszont majdnem akkora a behozatala. Hiába az adókból és más illetékekből befolyó magas arányú összeg (az össztermelés 35,2%-a), a költségvetési hiány tavaly 7,4%, idén várhatóan 5,4% lesz. A válság nem vágta annyira padlóra, mint Észtországot, de nincs is annyi külföldi tőke jelen: mindössze 11,9 milliárd dollár. Egy szigorúbb költségvetés talán vonzana külföldi befektetőket, de a lett exportágazatok nem olyan csábítóak, mint az északi szomszéd elektronikai ipara. Ciprus lelkesebben vet ki adókat, vámokat és más egyebet, de a hiány itt is magas. Az iparból továbbra is inkább kivonulnak a befektetők, így Cipruson nemhogy lassult a bővülés, hanem egyenesen csökkent az ipari termelés. Mivel az ország főleg zöldségekkel tud a világpiacon megjelenni, nem meglepő, hogy a behozatal értéke jóval felülmúlja a kivitelét. Hiszen a behozatali cikkek között gépektől kezdve járműveken át fogyasztási cikkekig minen van. Ennek ellenére Cipruson az egy főre jutó termelés igen magas, Észtországot is felülmúlja, vélhetően a turizmus miatt. A szigorúbb költségvetés, és befektetők érkezése az iparba, vagy gazdagabb kereskedelmi partnerek aligha számítanának annyit a ciprusi válságkezelésben, mint az idegenforgalom fejlesztése.
Láthatóan a kis országok földrajzi helyzetüktől függően különböző esélyekkel indulnak a válságkezelésben. Úgy tűnik, hogy Észtország főleg értékes kiviteli cikkeinek, és erős külkereskedelmi partnereinek köszönheti a sikerét, és csak részben a szigorú megszorító politikájának. Mivel a munanélküliség továbbra is 17% fölött van, hiába a gazdasági növekedés, a lakosság nem lett sokkal boldogabb.
