Palesztina lehetőségei
Elemzés
2011. 09. 19. 06:47 gazdasag
Erős figyelem összpontosul a Közel-Keletre, ugyanis az ENSZ Biztonsági tanácsától azt kéri a Palesztin Felszabadítási Szervezet, hogy ismerje el Palesztinát független államként. Mire alapozhatná gazdaságát az új ország?
pityutanarurA Palesztin Felszabadítási Szervezet kérésének megtagadása és elfogadása egyaránt háborúval fenyeget. Izrael és az Egyesült Államok ellenzi Palesztina megalakulását, Törökország és Egyiptom viszont Izraelt figyeli ugrásra készen. Az arab-izraeli konfliktus része a palesztin helyzet is. A 19. század végén még az Oszmán Birodalomhoz tartozó területre még magánakciókként indult meg a zsidók betelepülése, telkek megvásárlásával. Mivel a bevándorlás célja nem a jobb megélhetés, hanem egy zsidó állam létrehozása volt, a helyiek és az újonnan érkezők között egzisztenciális jellegű élet-halál harc alakult ki. Mivel az Oszmán Birodalom uralmát 1918-ban a britek váltották fel, Palesztina úgy érte meg Izrael 1948-as kikiáltását, hogy az végső soron Nagy Britanniát károsította, hiszen az ő gyarmata volt a terület. A brit uralom megszűnt, de Palesztina kikiáltását – Izraelével ellentétben – nagyon kevesen ismerték el. Négy évtizeden át fel-fellángoló háborúk során Izrael megvédte magát az arab államok összefogásával szemben, sőt a palesztinok kezén lévő területekből mindig tudott csipegetni is. Mostanra legnagyobb kihívás számára az, hogy lakosságának biztosítsa a nyugalmas életet, ami emberfeletti erőfeszítésbe kerül, hiszen a palesztinok és a szomszédok nem nyugodtak bele az állapotokba. Érdemes megnézni, vajon mire alapozhatná gazdaságát az új ország!
Kihívások
Ha születne egy Izraellel megkötött kétoldalú, jól megalapozott, széles körben támogatott megegyezés, megindulhatnának az első bátor befektetők. Viszont mivel erre nemigen számíthat Palesztina, olyan körülmények között kellene a gyarapodás útjára lépnie, hogy külföldi tőke beáramlására nem számíthatnak.
Másik nagy kihívás, hogy igen nagy költségek halmozódnak fel a kiadási oldalon (honvédelem, közbiztonság, olaj behozatal), míg bevételek a betlehemi Születés Temploma jegypénztárán kívül alig akadnak.
Harmadik kihívás, hogy a térségben szinte az egyetlen vízforrás a Jordán, aminek vizét Izrael jelentős részben elhasználja. Egy komolyabb mezőgazdasághoz, fejlettebb településhálózathoz drága víznyerési technológiát kéne alkalmaznia.
Szintén kihívás, hogy a lakosság elfásult, és már beletörődött, hogy Izrael az ígéret földje, és aki csak teheti, megpróbálja gyermekét átjuttatni a falon, hogy legalább ő nőjön fel egy boldogabb világban. Az évtizedek óta zajló gerillaháború és létezésben fenyegetettség elszoktatta az embereket a nagyban gondolkodástól, és nehéz lenne a gazdagabbakat meggyőzni hosszú távon megtérülő beruházásokról. Míg Izrael megalakulásakor „mindent vagy semmit” mentalitású, céltudatos telepesekből állt, addig Palesztina nélkülözi az alkotóerőt, hiszen megalakulásuk nem esik egybe a megérkezésükkel. Magyarország más országokkal együtt például már 1988-ban elismerte a Palesztin államot, tehát a mostani elismerés már eleve nem okozhat elementáris eufóriát, arról még nem is beszélve, hogy az ókori föníciaiak leszármazottainak tekinthetjük őket, tehát jelenlétük évezredekre nyúlik vissza.
Lehetőségek
A Palesztin állam gazdasága ennek ellenére nincs halálra ítélve. Nem túl előre mutató módon hadiipar telepítése befektetőkre és piacra is egyaránt számíthatna, de mi most nem erre gondoltunk. Az új állam területe két részből áll: a Gáza-övezetből a Földközi-tenger partján, valamint a „West-Bankból” azaz Ciszjordániából a Jordán nyugati partvonalán.
A Gáza-övezet potenciálja
Ha csak annyit mondunk, hogy a Földközi-tenger partján van, máris kézenfekvő lehetőség az idegenforgalom. A partvidék kikötésre nem túl alkalmas, mivel a tenger lassan mélyül, de Izraelhez hasonlóan mélyvizű kikötőt a nyílt tengeren is nyithatna. Ez még a fürödni vágyó turistáknak is kedvezne, hiszen a hajózás okozta szennyezés távolabb kerülne a strandoktól. Egy mélyvizű kikötő kialakítása pedig az ország kiviteli potenciálját növelhetné, hiszen több országgal is közvetlen összeköttetésbe kerülhetne. Már csak emiatt is egészen biztos, hogy a Gáza övezet adná Palesztina gazdasági súlyát, ahogyan Izrael esetében is a tengerpart városai viszik a prímet. Izrael már alkalmazza a tengervízből édesvíz nyerésének technológiáját, és Palesztina a Gáza övezetben szintén megtehetné ezt. Csak Izraellel kéne megegyezni, hogy rajta keresztül vízvezetékekkel összeköthessék Gázát Ciszjordániával, és Palesztina vízben nem szenvedne hiányt. A vezetékek kiépítése még Izraelnek is kedvezne, hiszen a Negev-sivatag városaihoz ez a vezeték juttathatná a vizet, nem kéne Izraelnek külön építenie. Egy ilyen bizalmi megállapodás persze utópia.
Ciszjordánia potenciálja
Ciszjordánia a tengertől elzártan fekszik, fontosabb útvonalakhoz nem kapcsolódik, és valamire való repülőtere sincs. Mondani sem kell, hogy bányakincsekkel a mészkőtől eltekintve nem rendelkezik, különben Izraelnek elemi érdeke lett volna elfoglalni. A bányakincsek hiánya még nem zárja ki az eredményességet, gondoljunk például Hollandiára! Palesztina jelenlegi exportcikkei innen kerülnek ki: a mészkő, mint építőipari alapanyag, az olívabogyó, olívaolaj, zöldségek és gyümölcsök. Ciszjordánia megfelelően végiggondolt földhasználattal biztosíthatná a Gáza-övezet élelmiszer szükségletét is, és ennél többre nem kéne törekednie. Ha nem volna kizárt dolog, hogy később Palesztina és Izrael közel kerülne ahhoz, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki köztük, Ciszjordánia is számot tarthatna némi idegenforgalomra, hiszen itt található az egyik legrégibb erődített település, Jerikó is. A táj sem kutya, és a huszadik század viharai miatt minden szenzáció, ami a régészekre vár, még mindig ott lapul a földrétegekben. Így aztán a ciszjordán terület otthont adhatna a tudományos életnek (nem mintha a diplomások ne szeretnék a tengerpartot), és az államigazgatásnak.
Palesztina jelenlegi gazdasága
Különös módon a palesztin területeket elkerülte a válság, és még a legrosszabb évben is 2,3%-kal növekedett a termelése, 2009-ben pedig 7-tel. A lakosság jelentős részének biztosít munkát a mezőgazdaság, de jó megélhetést nem. A gazdasági termelés javát a tercier szektor adja, amibe az idegenforgalmat (Betlehem) látjuk a legjelentősebbnek. A palesztin területek évente 1,87 milliárd dollár bevételt hoznak a költségvetésnek, viszont 3,1 milliárd dollár kiadást produkálnak, így a hiány 30% körüli, ami nem egy jó mutató. Ugyanakkor az infláció nem olyan rémes, de a külföldi befektetők még így is messze ívben elkerülik az országot.
Áramszükségletének felét importálja, kőolajszükségletének pedig teljes egészét. Ipara tulajdonképpen kimerül a kézműves iparban: szappan és szuvenír készítésben. Nem véletlen, hogy míg az exportból 529 millió dollár származik, addig a behozatal értéke 3,7 milliárd (2008, CÍA). A lakosság nincs adóprés alatt, mégis 46%-uk él a szegénységi küszöb alatt. Az egy főre jutó gazdasági termelés 2900 dollár (Magyarországé 18 800 dollár).
Összességében megállapítható, hogy Palesztina nemzetközi segélyezés nélkül már az államként elismerése előtt sem tud önállóan megállni a lábán gazdasági szempontból. Ha megszűnne a háborús fenyegetettség, akkor sem számíthatna gazdasági gyarapodásra, mert a termelés feltételeinek kialakítása rengeteg tőkét igényelne. A gazdaság területi egyensúlytalansága olyan egybefüggő országot is ketté szakított már, mint Szudán, ezért könnyen megeshet, hogy Palesztina két területe külön-külön útra lépne amint az összetartást ösztönző izraeli veszély csökkenne. Ennek ellenére Palesztina nincs lehetőségek híján, de nem látjuk bíztatónak számára a jövőt.
