Mexikói drogháború - a Hadisten földjén
Elemzés
2013. 08. 06. 10:05 mexiko
Az ország, ahol az elmúlt évtizedben megközelítőleg 50 000 ember halt meg a drogkartellek csatározásaiban. Azok, akik dolgokról beszélnek, nem sokáig élnek. Mexikóban odáig fejlődött a korrupció, hogy már a politikus ad pénzt vagy ígéretet a drogbárónak, és nem fordítva, a püspök a kartell szócsöve, a honvédség katonái együtt menekülnek a lakossággal a magánhadseregek rettegett alakulatai elől.
Mexikóváros: a név kötelez
Mexikó a nevét a fővárosáról, Mexikóvárosról kapta. Mexiconak a 14. századtól hívják, ami azt jelenti, hogy “A Hold közepén lévő hely”, vagy azt, hogy a “Hadisten földje”. Mindkettő logikus: a város a Texcoco-tó közepén lévő nyúl alakú szigeten épült, a nyulat pedig a Holddal, Holdistennel hozzák összefüggésbe arrafelé. Ugyanakkor a várost megkaparintó aztékok kedvelt ura a Hadisten volt, egyúttal a város patrónusa is. Az 1200-as évekig a mexikák, vagyis aztékok mostoha földeket birtokoltak, és egy tekintélyes városállam, Culhuacan hűbéresei voltak. Egy alkalommal, elismerésül az aztékok vitéz harcolásáért, Culhuacan királya a lányát elküldte nekik, hogy őt imádhassák, mint istennőjüket. Kisvártatva maga a király is utána indult, hogy részt vegyen az istennő-beiktatási ceremónián, ahol akkor már az azték főpap megtette az előkészületeket: megnyúzta a lányt, és belebújt a bőrébe. A király döbbenetét enyhítendő elmondta, hogy Hutzilopochtli, a hadisten parancsára tette. A brutális megoldások azóta sem hiányoznak a vidékről.
A mexikói drogüzlet
A mezőgazdaság kockázatos, de jól jövedelmező ága a drognövények termesztése, és ez Mexikóban az 1930-as évekig nyúlik vissza. Köszönhetően a PRI (Mexikót közel egy évszázadon át kormányzó párt) populista, de szigorú kormányzásának, a '90-es évekig a drog-ügyek alig voltak észrevehetőek az országban, de a megvesztegetések elburjánzásával, és a gazdasági visszaeséssel a helyzet megváltozott. Kezdetben csak néhány kartell iparkodott azon, hogy elsimítsa a törvénnyel keletkezett súrlódásait. Összefogták a drog biznisz szereplőit, és ezzel igyekeztek megőrizni a hegemóniájukat. Ebben segített a korrupt kormány is, ami jó pénzért hajlandó volt fenntartani a kartellek közötti egyensúlyt: ha valamelyik kezdett túlzottan megerősödni, a kartellt a törvény lefejezte.
Mexikó egy 115 milliós ország, ami értelem szerűen jó felvevőpiacot jelent a drogok számára, de még fontosabb a jómódú északi szomszédja, az USA kereslete a marihuana és az amfetaminszármazékok iránt. Mexikóban a kokain csak 4%-át teszi ki a termelésnek, de rajta keresztül (is) özönlik a Dél-Amerikából az USA-ba, amiből persze a mexikói kartellek kiszámolják az illetményüket.
A mexikói állapotok és az USA
Az Egyesült Államok és Mexikó között mindig is súrlódási pont volt a drogcsempészet. A folyamat annyira megállíthatatlan és ellenőrizhetetlenné vált minden állami erőfeszítés ellenére, hogy az Egyesült Államok úgy döntött, segít a forrásterületeken felszámolni a problémát. Ez a változás Mexikó történetében egy nem várt fordulatot hozott.
2000-ben Vincente Fox (Nemzeti Akciópárt, Partido Acción Nacional - PAN) miniszterelnök felvette a kesztyűt, és csapatokat küldött Nuevo Laredoba, egy határ menti városba, ami a drogcsempészet egyik akut területe. Célja az volt, hogy felszámolja a csempész tevékenységet. Az akció nem sikerült, a helyzet eszkalálódott, gerillaháború alakult ki. A kormány újabb és újabb csapatokat küld, de képtelenek kiiktatni a kartellek alakulatait.
A helyzetet bonyolítja, hogy valójában a törvény emberei sem tiszták, a törvényen kívüliek pedig egymással szemben is hadat viselnek. Ami azt illeti, a legtöbb emberáldozatot nem is a kormány-kartell összecsapások szedik, hanem a kartell-kartell háborúk.
Egy véletlenszerűen kiválasztott eset is segít megérteni, miről van szó. 2012 májusában történt, hogy a hatóságok Nuevo Laredo egyik hídján 9 holttestet találtak felkötve, és további 14-et lefejezve. Az üzenet nem a hatóságoknak szólt, hanem a Zetas és a Sinaola kartell valamelyike üzent a másiknak. A horrort viszont, ahogyan 9 holttest lóg a hídról, nem csak a kartellek látták, hanem az egyszerű emberek is. Volt rá példa, hogy egy iskolánál robbantottak, volt rá példa, hogy a város főterén kötöttek fel egy megnyúzott férfit, van olyan város, ahol már csak 1-2 ember él, mert életveszélyes az utcára kimenni a folyamatos lövöldözés miatt. Mostanra viszont már a társadalomnak kezd elege lenni a helyzetből.
A drogháború és a lakosság
A lakosság a megoldást illetően nincs egy véleményen. 2013 tavaszán két mexikói blogger, akik pontosan tudósítottak a kartell-háború minden mozzanatáról, menekülésre kényszerültek. Az USA-n át Spanyolországba kellett szökniük, mert lenyomozta a hollétüket a bandák valamelyike, és onnantól fogva már csak órák kérdése volt az életben maradásuk. Az eset jelentősége, hogy szinte csak rajtuk keresztül értesült a közvélemény az újabb villongásokról. Esetenként még a rendőrség is nekik köszönhette az információit, a sajtó pedig igyekezett nem felkavarni a vizet a kartellek körül. Az emberek legfeljebb csak morogni mernek a parttalan erőszak miatt, mert aki fölemeli a szavát, nem veszélybe kerülhet.
Az erőszak eredete természetesen nem a 2000-ben kezdődött beavatkozás. Minden olyan korábbi esetben, amikor egy-egy kartell elvesztette a főemberét, a kartell értelem szerűen meggyengült. Ez viszont nem a bűnözés leáldozását hozta, hanem hatalmi vákuumot, ami hamar odaszívott vagy megerősített újabb szereplőket. Így emelkedtek ki a mostani bandák, amiket helyesebb lenne inkább törzsi államoknak nevezni.
Minden kartellnek megvan a maga története, a maga országrésze, a maga részesedése az üzletből, amivel természetesen sosem elégedettek, és nem áll be a Status Quo. Minden kartellnek megvan a maga arculata, logója, zászlója, jelszava és a maga hadserege, mindegyik gondoskodik a toborzásról, és arról, hogy érvényt szerezzen a követelésének.
Kezelhetetlen a helyzet
Hogy mi lesz Mexikóval, nem nehéz megmondani. Most egy olyan ország, ahol a képviselők mandátumának hossza attól függ, hogy az erősebb kartell támogatását szerezte-e meg. Az elmúlt évtized kormányai képtelenek voltak érvényesíteni a törvényt az országban. Úgy tűnik, a helyzet akkor fog enyhülni Mexikóban, ha a háborút valamelyik kartell megnyeri. Jelenleg a Los Zetas ellenőrzi a legnagyobb területet, és 10.000 elit kiképzésben részesített fegyveresével jó esélye van arra, hogy pontot tegyen az alvilág hatalmi harcaira (nevük is ezt sugallja). Némileg bonyolítja a kalkulációt, hogy a Jalisco Új Generáció Kartell büszkén tölti fel a Youtube-ra a Zéták elleni sikeres akciók propagandavideóit: ők azok, akik az erőszakos kartell ellen küzdenek, ők Mexikó békéjéért harcolnak, és így bizonyos társadalmi bázist is sikerült teremteniük.
Az Egyesült Államok drónokat vetett be, hogy segítse a mexikói hadsereget a drogkereskedők mozgásának lenyomozásában. Megosztotta a kémtechnológiáját a mexikói hírszerzéssel, és CIA ügynököket küldött, hogy segítsenek informátorokat kiképezni a drogkereskedelemben. Rengeteg pénzt fektetett Mexikóba az USA az elmúlt nyolc évben, de a drogkereskedelem nem mérséklődött, a liberálisok pedig sokallják a kiadásokat, főleg ahogyan a hitelválság lassan-lassan visszaüt Washingtonra. Beszédes lehet, hogy 2008-ban eljárást indítottak a mexikói rendőrtiszt, Noe Ramirez ellen, aki a drog ellenes nyomozást vezette, mert a gyanú szerint havonta 450.000 dollárt kapott a kartellektől információkért cserébe. A szervezett bűnözés visszaszorítása végső soron azért is haladhat lassan, mert a korrupció nem ismer határokat, az Egyesült Államok sem makulátlan.
Ezalatt Mexikóban sem állóvíz a politika: ahogyan telnek a kudarccal teli évek, úgy erősödnek az alternatív irányzatok, például sokan akarják a kartellek vitorlájából úgy kivenni a szelet, hogy legalizálják a drogokat. Ugyanakkor a kartellek nemzetközi kereskedelmet folytatnak, fegyverekkel is foglalkoznak, nem monokultúrában gazdálkodnak. Végső soron a keresletnek kéne megszűnnie.
