EP választások 2014: másként közömbös Európa
Háttér
2014.05.26.19:00
Az idei EP választások híre egyértelműen a szélsőjobb és euroszkeptikus pártok előretörése. Közömbösség tekintetében változatlan a helyzet, az idei 43,1% átlagos részvétel nem sokban különbözik a 2009-es 43%-tól. De az az egy tized hatalmas átrendeződést takar. Milyen hatással volt a válság az Unió ügyére?
2009 óta most először emelkedett az építőipari beruházások volumene Nagy Britanniától Magyarországig, tehát a hátra hagyott ciklusban a pengeélen táncolás ment a szakadék szélén. Euroválságnak nevezték, az építőipar csak egy jó indikátora a problémáknak. Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország azóta is lélegeztetőgépen vannak. A belpolitikában sem volt könnyű dolga az Unió pártiaknak: a demokratikus aggályokra sem Olaszországban, sem Magyarországon nem sikerült hatékony megoldást találni. És végül a közös külpolitika is kudarcok sorozata: a líbiai beavatkozás az afrikai problémák láncreakcióját indította be, a közelmúltban pedig Ukrajna adta fel a megoldhatatlan leckét. Nem mondhatjuk, hogy átlagos ciklus volt.
A szavazás izgalma persze nagyon alacsony: minden ország fix mandátumot kap, szavazatoktól függetlenül, és csak az a kérdés, a brüsszeli székekbe milyen párt küldi a lobbistáit és gombnyomogatóit. És ha éppen egy kellemetlen párt küldené az összeset, akkor is ott lesz még több száz még kellemetlenebb politikus más országokból, egyszóval nem túl érdekes egy hétköznapi ember számára a végeredmény. Ráadásul a belpolitikára nagyobb hatással van, mint arra, hogy Európa mozdíthatatlan szekere, több irányba befogott öszvéreivel merre mozdul el. Ilyen megfontolások mellett egészen meglepő, hogy Európa különböző országaiban mennyire eltérően alakult a részvétel:
horvát kuna matata
Először is üdvözöljük horvát szomszédainkat a csapatban: a 24,3%-os részvételi arányuk jelzi azt a helyzetet, hogy a teljesen visszalassult Európai Unió már nem olyan ígéret földje, mint amilyennek láttuk a kilencvenes években. Horvátország már nem is igen akart csatlakozni. Aztán a magyar elnökség alatt csak kötélnek álltak, de láthatjuk, a lakosság nincs különösebben besózva.
hová lett a lelkesedés?
A nagy kiábránduló Lettország lett: a 2009-es 53%-os részvétel után most 30%-ot produkáltak. Ilyen arányú változás csak kettő volt a választások történetében. Spanyolország 1999-ben 63%-os, 2004-ben 44%-os részvétellel voksolt (azóta is ebben a zónában vesztegel), Észtország pedig a 2004-es 27%-ról aktiválódott 44%-ig 2009-ben. Pedig éppen ellenkezőleg gondolkodtak a lettekről: az ukrán helyzet a törékeny balti államoknak azt üzente, hogy fonják szorosabbra a szálakat Brüsszellel, különben ők következnek. Talán az orosz lakosság 10%-os jelenléte nyilván árnyaltabbá tette az ukrajnai beavatkozást, és az árnyaltság néha tanácstalanságot okoz, a tanácstalanság pedig távolmaradást.
A cikkek mégis Szlovákiáról szólnak, a britek nem győznek betelni a szarkasztikus 13%-kal, és percenként írnak cikket arról, hogy frissen felfedezett bálványuk (ami ráadásul ügyes nyertesként került ki a válságból) mennyire tesz magasról az Unióra. Mi tagadás, a részvétel tényleg alacsony volt. A tót atyafiak 2009-ben számmisztikai értelemben megközelítették a belga 91%-os részvételt: Szlovákiában 19 volt. Az idei mélyrepülést a hagyományos szlovák euroszkeptikusság és a posztkom régió idei távolmaradásának számlájára írható.
Ha már a híreknél tartunk, Franciaország Le Pen földindulás szerű győzelmével Vona Gábornak adott egy újabb életcélt, a dolog fonákja csak az, hogy itt majdnem 3 százalékponttal magasabb volt idén a részvétel, mint a múltkor. Euroszkeptikusság ide vagy oda.
akiknek nem mindegy
A részvételi dobogón Málta (75%), Luxemburg (90%) és Belgium (90%) áll. Ez utóbbi két országnál nem is meglepő: az ő politikusaik nem mennek messzire, ha bejutnak az EP-be, tehát náluk egyáltalán nem működik a „csak minél több hülyétől szabaduljunk” legyintés. Máltán talán a kis népességszám, nagy népsűrűség, közösség befolyásoló ereje összefüggés ad magyarázatot a hagyományosan magas részvételre.
Az idei választások pozitív fordulata a Litván buzgóság: a 2009-es 20%-os részvétel után most 37%-os részvétellel villantottak, ami már majdnem egy német vagy francia középszint. Talán amit Lettországra mondtak, Litvániára értették: a tény, hogy a legtöbb irányból oroszok vagy fehéroroszok határolják, talán arra késztették, hogy az Unió ügye felé forduljanak.
a peremvidék elment szavazni
Általában azt lehet mondani, hogy a részvételi arányok inkább csökkentek: 17 országban csökkent, 10 országban növekedett. Ahol a növekedés említésre méltó, az Litvánián kívül Svédország, Románia és Görögország, négy teljesen különböző ország, magyarázatot meg sem próbálok találni. A görög fordulat az elmúlt évek uniós gazdasági beavatkozásának fényében nagyon izgalmas.
Végül pedig egy rövid pillantás a térképre: Európa gazdasági motorjai, és a Spanyolok idén enyhe emelkedést tanúsítottak a részvételben, eltekintve Nagy Britanniától, amin természetesen nem lepődik meg senki (rejtély az ott uralkodó euroszkeptikusság láttán, hogy ki volt, aki annak idején becsalogatta őket az EU-ba). Az, hogy Németország, Franciaország, Svédország, Finnország magas részvétellel voksolt, mindenképpen azt mutatja, hogy az ottaniak látják jelentőségét, hogy kik képviseljék őket az EP-ben. A felsorolt országok jelentős terheket vállaltak a déli országok gazdasági stabilizálásában, nem csoda tehát, ha náluk most a nagyobb részvételi arány az euszkeptikusság kifejezéséért volt: a nacionalista pártok törtek előre.
A 30 alattiak tábora pedig valami elképesztő tréfának tűnik: egytől egyig a vasfüggöny országai. Hogy milyen pszichológia áll mögötte, nem tudni, de számtalan tippem lenne, miért nem izgatják már magukat az uniós választások miatt ebben a zónában.
