A válság hatása: deglobalizáció?
2011. 07. 30. 17:24 gazdasag
A szegedi egyetem két munkatársa a jelenlegi gazdasági válság földrajzi léptékekre gyakorolt hatását vizsgálva egyebek közt arra jutott, hogy a válság hosszú távon akár azt is eredményezheti, hogy a jelenlegi tendencia tartóssá is válhat: az országok inkább önmagukba fordulnak
A Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének munkatársai, Boros Lajos és Pál Viktor A gazdasági válság hatásai és a rá adott válaszok különböző földrajzi léptékeken című munkájukban két év hazai és nemzetközi tapasztalatát és megfigyelését összefoglalva tárgyalja a jelenleg is észrevétlenül folyó átalakulásokat. Megjelent a Földrajzi Közlemények 135. számában.
Miután 2008. szeptember 15-én csődbe ment a Lehman Brothers, néhány hónap leforgása alatt az egész világra kiterjedt az a pénzügyi, majd reálgazdasági válság, ami az Egyesült Államokban a nagy pénzintézetek kríziséhez vagy egyenesen bezárásához vezetett. Számos munka látott már napvilágot azóta, mindegyik utalt a kérdéskör földrajzi vonatkozásaira, s most e munkában a társadalomföldrajz eszközeit vetették be végre.
A tanulmány segít eligazodni a sok információ között, jó összefoglalást kíván, mégis egyik legérdekesebb észrevétele az, hogy rámutat: a válságkezelésben az országok elfordulnak egymástól, a nemzetközi pénzügyi összefonódásokat igyekeznek visszaszorítani, és a vízió, hogy a Föld országai egyre inkább együttműködnek a nemzetközi integrációk erősítésével, halványodni látszik.
Próbálják megfogni
Ha a bolygóra tekintünk, a földrajz megpróbál elkülöníteni a társadalomföldrajzban is olyan nagy egységeket, mint amilyenek a természetföldrajzban a kontinensek. Az ilyen nagy egységek azonban a politika, a társadalom és a gazdaság változásai miatt nagyon képlékenyek. A válság idején ezek a nagy egységek tovább foszladoztak: a NAFTA országok (Kanada, Mexikó, USA) inkább saját belső piacaikat védték a közös megoldáskeresés helyett, s csak az Európai Unió alkot olyan országcsoportot, ahol központi válságkezelés folyt. Ott is csak azért, mert a közös valuta veszélybe került Írország és Görögország, majd a többiek kisiklásával. Az egész bolygót átfogó pénzügyi szervezet, az IMF pedig lesüllyedt egy egyszerű hitelezővé, válságkezelő koncepcióját végül az egyes nemzetállamok szinte kivétel nélkül elutasították, vagy kiüresítve alkalmazták. Földrajzi szempontból ez fontos változás: országcsoportokról általános megállapításokat tenni még kevésbé lehet, mint eddig.
Érett középkor
Az utóbbi évtizedekhez képest visszalépést jelent, hogy az országok gazdaságilag megpróbálnak minél kevésbé összefonódni egymással. Legjobb példa erre Japán, akit már 1990-2002 között egy hosszan elhúzódó válság már megrázott, s azóta a külföldi hitelezést, tőkekihelyezést már kétszer is megfontolják. Különös módon a 2008 óta tartó válság éppen emiatt a Japán pénzügyi szektort szinte egyáltalán nem érintette, hiszen nem már fonódik össze annyira a nemzetközi pénzügyekkel. Japán pénzügyi stabilitása vonzó lehet a modellt kereső országoknak. Ugyanakkor a Japán ipart nem kerülte el a válság: az USA megingásával (Japán fő exportpartnere) Japánnak új felvevőpiacok után kellett néznie.
Jellemzővé válik az országok szintjének erősödése már csak azért is, mert az újonnan kialakuló gazdasági kapcsolatok egyike sem kölcsönös: minden ország törekszik a másikban piacot nyerni, de a sajátját igyekszik levédeni. Ebből adódóan a válság túlélésére a belső piacok erősítése nyújthat reményt: a kínai gazdaság például a válság idején is úgy növekedett töretlenül, hogy az exportja csökkent, de a belső piaca bővült. Visszatérünk tehát a középkorba, és egy-egy ország egy-egy külön univerzum lesz? Ennyire nem éles a kérdés. Azonban az országok igyekeznek lazítani az egymáshoz fűződő gazdasági kapcsolatain, hogy egyik a másikat ne rántsa magával.
Mitévő?
A nemzetközi szerveződések ezzel párhuzamosan éppen arra törekednek, hogy minél több jogosítványuk legyen, tehát előre szeretnének lépni egy globálisabb irányítás felé. Az Európai Unió például éppen azzal próbálkozik, hogy a tagállamok gazdaságpolitikáját szigorúbban az ellenőrzése alatt tartsa. Kérdés, hogy az ilyen irányú erőfeszítések valósulnak-e meg az elkövetkezendő években, vagy az együttműködésnek hátat fordítanak az országok. Jelenleg ez utóbbi a gyakorlat, azonban Görögország, Írország esete is mutatja, hogy a szükség hozhatja másképpen is.
