Akkor mehetünk? Indulás külföldre!
2011. 09. 16. 06:31 Sudár Anikó
Sok történetet hallunk külföldre költözésről – sikersztorik, meggazdagodás, új élet, babaszületés külföldön... de azért ne higyjünk el mindent, és menjünk utána a dolgoknak, ha komolyan fontolgatjuk mi is a külföldre költözést!
Meglehetősen sok történetet hallunk barátainktól, ismerőseinktől arról, hogy hányan költöztek ki külföldre az uniós csatlakozás óta – sikersztorik, meggazdagodás, új élet, babaszületés külföldön... Szép az élet, tiszta boldogság...de azért ne higyjünk el mindent, és menjünk utána a dolgoknak, ha komolyan fontolgatjuk mi is a külföldre költözést.
A döntés...
Mindenkiben másképp születik meg a döntés – ki egy pillanat alatt hozza meg, ki pedig sok évig tartó hosszas fontolgatást követően – azonban ha megfogalmazódott az igény arra, hogy „kimenjünk külföldre”, kezdjük a dolog pszichológiájával. Érdemes megfogalmaznunk magunkban, hogy egyáltalán miért is megyünk ki; illetve hogy rövid-, közép- vagy hosszútávon gondolkozunk. Nem igazán szerencsés „a jobb élet reményébe” kapaszkodni, hiszen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és elérjük azt amiért indultunk, fontos megértenünk, hogy bárhová is költözzünk „ki”, mindenhol dolgozni kell a létfenntartásért, mindenhol küzdeni kell a munkalehetőségekért, a nagyvárosokban pedig a millió lehetőségre millió jelentkező is akad – így ne gondoljuk, hogy majd a szánkba repül a galamb.
Lakcím itt - lakcím ott...
Ha eldöntöttünk az uticélt, készüljünk fel az országból. Nem lehet egy ország életmódját és élhetőségét megismerni a Wikipédiából, de azért nagyjából rálátásunk lehet az ott ránk váró életre, ha kicsit utánaolvasunk. Különösen jók erre a blogok, hiszen azokat valós emberek írják, akik a tapasztalataikat írják le. Ha EU-n belül költözünk, kezdjük azzal, hogy felsorakoztatjuk az állandó vagy ideiglenes lakcím előnyeit/hátrányait. Csupán egy országban lehet állandó lakcímünk, így érdemes jól átgondolni a dolgot, mielőtt az magyar okmányiroda szívtelenül elveszi tőlünk szeretett személyigazolványunkat és lakcímkártyánkat. Ne feledjük, hogy attól hogy külföldön van állandó lakcímünk, Magyarországon még fenntarthatunk ideiglenes lakcímet, így legalább egy lakcímkártyánk lehet. Persze sokra nem megyünk vele, de legalább próbálkozhatunk. (Előfizetéses telefont nem fogunk tudni vele venni például) Mindenképpen ellenőrizzük az útlevelünk érvényességi idejét, hiszen többnyire az lesz az egyetlen okmányunk, amivel hivatalosan igazolni tudjuk magunkat.
Számos országban követelmény, hogy ha állandó lakcímünk van, akkor pár hónapot követően be is kell vándorolnunk (pl. Ausztria). Természetesen itt is van lehetőség nemet mondani egy nyilatkozattal, hogy nem kívánunk bevándorolni. Ezekről a feltételekről mindenképp részletekbe menően tájékozódjunk, pláne ha gyermekünk van, hiszen az alapvető állami juttatásoktól (pl. állami iskolába járás lehetősége, háziorvosi szolgáltatás) eshetünk el a tájékozatlanság következtében. Sok országban például az autónkat is be kell vándoroltatni (külföldi rendszámot igényelni) és a kutyusunkat is regisztrálni kell. Vigyázzunk, nehogy két szék közül a pad alá essünk, csak akkor jelentsük be magunkat külföldön állandó lakcímre, ha már van munkánk. Munkanélküli segélyt legtöbb ország csak egy meghatározott ideig meglévő munkaviszonyt követően juttat, így erre ne alapozzunk. Ha mégis, a munkaügyi központok bátran a szemünkbe mondják, hogy az adott ország nem fejős tehén. Magyarországi állandó lakcím híján pedig a magyar állam is leveszi óvó kezeit rólunk.
Költözzünk vagy előbb munkát keressünk...
Klasszikus és megosztó kérdés, hogy először keressünk munkát és úgy költözzünk – vagy költözzünk és úgy keressünk munkát. Őszintén szólva ez erőteljesen függ az adott szakmától és a pozíciótól. Vannak akik úgy költöznek ki, hogy a cégük ajánl fel nekik külföldi munkalehetőséget – ebben az esetben minden egyértelmű. Természetesen mindenki előtt nyitva a lehetőség, hogy itthonról próbálkozzon – de ha logikusan végiggondoljuk, akkor rá fogunk jönni, hogy ennek semmi értelme. Munka mellett elég nehéz megszervezni egy családos költözést 1000 kilométerre, de még 150 kilométerre is. Rengeteg helyen figyelemre sem méltatnak, ha az önéletrajzunkban látják, hogy még nem lakunk ott. A magasabb pozíciók természetesen máshogy működnek, de az átlagember ne számítson arra, hogy elsőként fogják behívni interjúra a magyar mobiltelefonján. Köztes megoldás lehet a munkaerőközvetítő cégek segítsége, de alaposan vizsgáljuk meg a közvetítő céget. Nem egy ember járt már úgy, hogy kifizette a buszjegyet (persze jóval magasabban a piaci árnál), majd nyaralás lett a dologból, mert munkahely bizony nem várta a célországban. A munkaerőközvetítésért az unióban nem kell fizetnie a munkavállalónak, persze a leleményesség határtalan. Ilyen-olyan címen (nyelvtanfolyam, felkészítő-tréning...stb) komoly összegeket fizethetünk be észrevétlenül, így legyen nyitva a szemünk.
Lakásvadászat...
A költözés „legszebb” része, tele csapdákkal. Ha nagyvárosba költözünk, legyünk ugrásra készek. A legjobb kuckók a hirdetést követő pillanatokon belül megtalálják bérlőjüket, így érdemes fürgén reagálni. Leghatékonyabb, ha telefonon érdeklődünk, mert egy-egy hirdetésre akár száz emailes megkeresést is kaphat egy hirdető. A lehető legkorábbi időpontra kérjünk lakásnézőt, és vigyük magunkkal a kauciót. Elég nagy csapda, hogy külföldön legtöbbször csak munkaviszony birtokában kötnek velünk munkaszerződést – ugyanakkor sok hely van, ahol nem kérnek munkaviszonyt, és rögtön meg tudunk egyezni. Ne feledjük, hogy utánunk még vagy húszan állnak sorba a lakásért, így a hezitálás itt nem nyerő. Mindenképpen összhangba kell hozni az elképzeléseinket a munkahelyet és a lakhelyet illetően, mivel egy nagyvároson belül több tíz kilóméteres távok is lehetnek.
Pontosan fogalmazzuk meg magunkban a lakással kapcsolatos elvárásainkat, mert ezek tudatában sok felesleges kört spórolhatunk meg magunknak, és azt az eshetőséget is kizárhatjuk, hogy egy ócska kalitka rabjai legyünk évekig. Olyan tényezőkre is gondoljunk, amelyekkel eddig esetleg nem számoltunk (például hogy egyes földszinti lakásokat sosem ér napsütés, vagy nem igazán fér össze az életstílusunkkal, hogy a konyhában legyen a zuhanyzótálca). Kérdezzünk meg mindent a helyszínen, nyissunk ki bátran minden ajtót, nézzünk be a bútorok mögé, mert a kaució fogja bánni a későbbiekben a fel nem jegyzett hibákat. Bátran kérdezzünk rá a szerződéskötéskor esedékes költségekre, mert csak úgy röpködnek a többszázezer forintos összegek az ilyen-olyan illetékekre, lakásbiztosításra, helyi adóra, szerződékötési díjakra, az ingatlanos jutalékról nem is beszélve.
Munkakeresés...
A munka nyilván az alapja a külföldi létünknek, erre készüljünk fel a legjobban. Általában a vendéglátás területén és a fizikai munka világában könnyebb egyről a kettőre jutni, aki dolgozni akar, az egészen biztosan tud. Aki komoly ambíciókkal rendelkezik, és a nemzetközi karrier építése a célja, bátran de nagyon kemény kitartással induljon munkát keresni. Bizonyára halott már mindenki a „kultúr-sokk” kifejezésről, munkakeresés során keményen az arcunkba csaphat. Minden országban a cégek különbözőképp kezelik a munkahelyi elvárások értelmezését, a jelentkezőkkel szemben támasztott követelményeket, illetve az önéletrajzok értékelését. Nyugati országokban teljesen ismeretlen fogalom az, hogy például azért váltottunk szakmát, mert az eredeti szakmánkban nem találtunk állást, és „muszájból” kellett más területen dolgoznunk. A létfenntartásra irányuló munkavállalási kényszer (sarkítva: azért kellett váltanom, mert nem tudtam már fizetni a hiteleimet) szintén ismeretlen jelenség nyugatabbra, sőt mi több, sok helyen egyenesen taszítónak tartják – viszont ha szerencsénk van, és valamelyest szélesebb látókörű ember szelektálja a pályázatokat, akkor egy interjún szépen burkolva meg tudjuk ezt is magyarázni.
A siker titka, hogy tudunk olyat nyújtani a külföldi munkáltatónak, amelyet más (helyi) jelentkező nem tud, legyen szó akár szakmai tapasztalatról, akár jellembeli kiemelkedő tulajdonságról. Természetesen a magyar nyelvtudás nem kuriózum, és ennyi „különlegesség” messze nem elég. Ha elvárás is egy helyre a magyar nyelvtudás, ne feledjük, hány kitelepült magyar van és hány olyan honfitárs, akik már kint születtek, és anyanyelvi szinten beszélik az adott ország nyelvét is a magyar nyelv mellett. Általánosan jellemző a nyugat-európai országokban való munkakeresés során, hogy a kishitű, álszerény, rugalmatlan és fejlődésre képtelen munkakeresőknek esélyük sincsen. Magyarországon jóval nagyobb eséllyel kapunk meg egy pozíciót az előbb felsorolt kvalitásokkal, mert egyszerűen szólva ez egy „más világ”. Itthon sokszor rákényszerülnek a munkáltatók munkaerő hiányában, hogy felvegyenek egy kevésbé megfelelő pályázót egy pozícióra. Külföldön viszont nagyon gyakori, hogy szóba sem állnak az olyan jelentkezőkkel, akik legalább alap szinten nem tudják magukat prezentálni, akármilyen alacsonynak mondott beosztásról legyen is szó.
Sokszor hallani, hogy „legfeljebb majd keresek magamnak valami vendéglátós munkát”, viszont könnyen belebukhatunk ebbe is, ha így állunk hozzá. „Nyugat” többek között abban is előrébb tart, hogy a humán erőforrás tevékenység egy cégen belül jóval nagyobb múltra tekint vissza, és a cégen belül is jóval nagyobb tekintélye van, mint nálunk. Ennélfogva sokkal nagyobb rutinnal szűrik ki az egyszerűbbnek tekintett (de valójában jóval összetettebb) munkakörökre való kiválasztási folyamat során, a „csak úgy beadtam” – típusú és a fent említett beállítottságú jelentkezőket. Ha meg szeretnénk kapni egy munkát, akkor amellett hogy megfelelünk a szakmai feltételeknek, átütően sugároznia kell rólunk, hogy mennyire motiváltak lennénk az adott pozícióban, mennyire jól tudnánk benne tevékenykedni, és mennyire szeretnénk azt csinálni. Egyszóval, el kell hinnünk magunkról hogy még a jobbnál is jobbak vagyunk, és erről meggyőzni a munkáltatót. Külföldön hatalmas értéke van a referencia levélnek az előző munkáltatóktól, így mielőtt nekiindulnánk a munkakeresési hullámvasútnak, mindenképpen szerezzük be mindegyik volt munkahelyünkről.
Ne felejtsük el a kobakunkat megtisztítani mindenféle régi munkahelyi szokástól, elsősorban a rossz munkahelyi moráltól. Minden országban más a munkaritmus és a munkahelyi atmoszféra. Az USA a nagyon kemény munka de az emberi kommunikáció mintaképe, Anglia a modern munkakörnyezet és az emberi kompetenciák hangsúlyozásának mintaképe, Auszria pedig a pedánsság mintaképe...stb., próbáljunk ezekre nyitottak lenni és integrálódni az adott munkahelyen. Legviccesebb idevágó példa a „tiroli jelenség” (én csak így hívom), amikor szeptember környékén hatalmas fizetések reményében nagyon sok munkavállaló pályázik Tirolba pincérnek/mosogatónak/ szobaasszonynak a téli szezonra, feladják a biztos munkahelyüket, majd egy hónapot követően ismét itthon találkozhatunk velük, mert nem tudják megszokni a rabszolgahajcsár-stílust, és a többszörös mennyiségű elvégzendő munkát.
Külföldön élni jó, más, egyedi – viszont minden ember más és egyedi – és minden ország más, egyedi. A blogok, élménybeszámolók, kint élő ismerősök és Gúgli a barátunk, ne alapozzunk az ismerős ismerősének az ismerősének a véleményére. Sose felejtsük el, hogy magyarok vagyunk, segítsünk a kint élő többi honfitársnak, és pár hónap elteltével is akcentus nélkül tudjunk megszólalni magyarul, mert attól hogy más országban élünk és nincs személyink, még magyarnak születtünk. Neked van külföldön élésről egy jó sztorid? Oszd meg velünk! Sok szeretettel várjuk az élménybeszámolókat bármely országból. (természetesen magyar nyelven :)) szerk@planetagazeta.hu
