Hegyi-Karabahban a helyzet szinte változatlan

Elemzés

2011. 09. 19. 06:31 Hajdu Lilla

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szakadár köztársaság a transzkaukázusi térségben, ott ahol Örményország és Azerbajdzsán találkozik, ahol 95%-ban örmények laknak, hivatalosan azonban azeri államterület. Ezt a területet Hegyi-Karabahnak hívják. Hamarabb kiáltotta ki magát függetlennek, mint Koszovó, saját parlamenttel és külképviselettel is rendelkezik többek között az USA-ban, Franciaországban és Ausztráliában, nemzetközi jogilag még sem állam. Ez pedig egy hosszú ideje tartó fagyos viszonyt eredményezett Jereván és Baku között.

Az előzmények

A jelenlegi konfliktus gyökerei az 1920-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor a Transzkaukázusban Sztálin döntésének köszönhetően sorban alakultak a szovjetek. 1917-ben Hegyi-Karabah még a Transzkaukázusi Szovjet része volt, amely aztán Grúziára, Örményországra és Azerbajdzsánra szakadt. 1920-ban Azerbajdzsánban megtörtént a bolsevik hatalomátvétel, majd rá egy évre Örményország és Grúzia is hasonló sorsra jutott. Bár az örmény támogatásért cserébe Hegyi-Karabahot Nahicsevánt és Zangezúr területeket az örményeknek ígérték, előbbit végül 1923-ban Azerbajdzsánhoz csatolták. Ennek oka tulajdonképpen Törökország irányában táplált remény volt, hogy az majd bolsevik segítséggel kommunista szellemben fejlődik tovább.

A keresztény örmények és a muzulmán azeriek kapcsolata nem igazán volt felhőtlen, utóbbiak szinte ellehetetlenítették előbbieket. 1988-ban aztán Hegyi-Karabah területi tanácsa határozatban kérte a szovjet vezetéstől az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasághoz való csatolását. Ilyesfajta határmódosításokra a szovjet alkotmány értelmében lett volna lehetőség, de a döntést népszavazáshoz kötötte. Sztepanakertben, Hegyi-Karabah fővárosában abban az évben tüntetések kezdődtek, követelve a területi helyzet rendezését, majd később a jereváni tüntetők is melléjük álltak. Azerbajdzsán kemény választ adott: etnikai tisztogatások kezdődtek februárban Szumgait városában, melynek számtalan örmény esett áldozatául. 1990-ig Bakuban és Kirovabadban került sor kegyetlen mészárlásokra az örmény lakosság sérelmére, melynek következtében több százezren hagyták el Azerbajdzsánt. Érdekes adalék, hogy azeri részről napvilágot láttak olyan összeesküvés elméletek, hogy ez egészet az örmények rendezték meg, ezt bizonyítja, hogy 1-2 nappal az események kezdete után örmény újságírók jelentek meg a helyszínen.

Az 1991-es népszavazásban Hegyi-Karabah lakosságának nagy része a függetlenség kikiáltása mellett tette le a voksát. A Szovjetunió összeomlásával pedig kezdetét vette egy három éven át tartó háború Örményország és Azerbajdzsán között, amely 30 ezer halálos áldozatot követelt. 1993-ben Hegyi-Karabahot örmény csapatok szállták meg. Bár a terület hivatalosan a mai napig Azerbajdzsánhoz tartozik, több tízezer azeri menekült el ebben az időszakban. A háború egy év múlva tűzszünettel zárult, de a két állam a mai napig nem kötött békét egymással.

A közelmúlt történései

Az örmény-azeri háború kitörésével Törökország a szövetséges Azerbajdzsán pártjára állt, és lezárta az Örményországgal közös határt. 2009 őszén úgy tűnt, enyhülés áll be, amikor a két fél Zürichben aláírta a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok felvételét előirányzó egyezményt, amely a határnyitásról is rendelkezett. Azerbajdzsán ennek a legkevésbé sem örült, és állítólag az amúgy baráti státuszt élvező Ankarát megfenyegette, hogy elzárja a gázcsapokat. Az egyezmény és a jegyzőkönyvek aláírása után a ratifikálásra végül nem került sor, a törökök az örményekre, az örmények pedig a törökökre mutogattak.

Az Azerbajdzsánnal való viszony 2008 óta fejlődni látszik. Oroszország közvetítésével idén nyáron kilencedik alkalommal rendezték meg az azeri-örmény találkozót, amelyen Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter átnyújtotta a konfliktus rendezésére vonatkozó javaslatait. Konkrét előrelépés nem történt, jelképes gesztusok annál inkább előfordultak. A képet némileg árnyalja, hogy a határterületeken rendszeresen végez mindkét fél hadserege hadgyakorlatot, valamint, hogy ’94 óta számtalan halálos áldozata volt a határvillongásoknak. 2010 júniusában például 18-19 örmény katona vesztette életét, és a szikrából kis híján láng lett.

Oroszország szorgalmasan fáradozott Örményország és Azerbajdzsán kibékítésének elősegítésében. Vannak, akik ezt másként látják. Vafa Guluzade azeri diplomata, aki ’93 óta a képviseli a tárgyalási folyamatokban Azerbajdzsánt, nem utolsósorban delegációvezető volt az EBESZ Minszki Csoportjával való találkozókon. Egy vancouveri székhelyű azeri rádióállomással folytatott interjúban Oroszországot tette meg felelősnek a kialakult helyzetért, akinek a legkevésbé sem áll érdekében a két ország közti béke. Azerbajdzsán gáz-és olajtartalékai miatt komoly konkurenciát jelent neki, és jelenleg előnyös, hogy figyelmét leköti a hegyi-karabahi konfliktus.

Születik-e újabb állam vagy kitör egy újabb háború Örményország és Azerbajdzsán között? Egyelőre mindkét kérdésre nem a válasz. Az viszont tény, hogy Örményország a négy közül egyetlen ENSZ-BT határozatot sem alkalmazott, amely a Hegyi-Karabah és a környező területek demilitarizálására szólított fel.