Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála
Háttér
2013. 07. 26. 08:58 Ernhoffer Anna
Azt mondják, hogy a halálra a kamaszok, és az öregek gondolnak gyakran. Most felsorakozhatnak azok is, akik elolvassák ezt a könyvet: halálról, határhelyzetekről, hazugságról, jó és rossz szándékokról. Mindezt Fuentes sajátos, magával ragadó stílusában.
Hogyan ne kedveljük meg a szívtelen főhőst?
Ernhoffer Anna
Aki szereti a latin-amerikai könyveket, az ebben sem fog csalódni. Ugrálunk az időben, a térben, és közben egyre árnyaltabb a kép Artemio Cruzról, akit néhol kedvelünk, néhol utálunk, olykor megsajnáljuk. Ez utóbbi persze elég furcsa, hiszen főhősünk pont az az ember, akivel, ha találkoznánk, ez lenne az utolsó érzésünk vele kapcsolatban. Neki "bejött az élet". Pénz, család, szeretők, befolyásos üzletfelek. De mi a kép mögé nézhetünk, és meglepő módon láthatunk ott egy embert, aki esendő, aki gyógyulásban reménykedik a halálos ágyán, és aki egyszer, nagyon régen szeretett is. Mármint valakit önmagán kívül. Ez a könyv súlyos kérdéseket feszeget. Mit lehet kezdeni azzal, ha egy férfi a halálos ágyán egy sértődött kisgyerekhez illő gondolatokkal foglalkozik? Hogyan lehet egy életen át haragudni valakire? Cipelni egy gyanú terhét úgy, hogy az az egész életüket megmérgezze? Zseniális, ahogy Fuentes fejti fel a szálakat, és a múlt egyre jobban megmagyarázza a jelent, miközben azok a hibák, amiket Cruz elkövetett megmaradnak, feloldás nélkül.
Végül az olvasónak két választása marad. Erősen maga elé képzeli ezt az embert a maga kegyetlenségével és kérlelhetetlenségével, és közben arra gondol, hogy nem szeretné, ha egy ilyen ellensége lenne. A másik lehetőség, hogy a bőrébe bújik, és felteszi a kérdést, szeretne-e így élni. Majd nemmel válaszol, sóhajt egyet, megkönnyebbül, és örülni kezd, mert vannak, akik szeretik.
Fuentes 2012-ben halt meg, ezért a könyvéért pedig sokan esélyesnek tartották az irodalmi Nobel-díjra. Az biztos, hogy ez a könyv nem a villamoson olvasós kategória, talán inkább a hullámvasútra ajánlanám...
