Kurz lecsapta Orbán kezéről Putyint?
Elemzés
2019. 03. 12. 21:43 Sudár István
Ausztria értékesebb partner lehet Putyin Oroszországa számára, mivel az osztrák kancellár hatékonyabban biztosítja a közvetítő szerepet az EU, az USA és Oroszország között. 2018-ban négyszer találkozott Sebastian Kurz osztrák kancellár Vlagyimir Putyinnal, két külügyminiszteri szintű találkozót terveztek, és Putyin az osztrák külügyminiszter esküvőjén is tiszteletét tette.
Kurz egy év alatt négyszer találkozott Putyinnal
Vlagyimir Putyinnak három nagyszabású diplomáciai projektje van az Unióval. Az egyik az Oroszország elleni szankciók megszüntetése, a másik az Északi Áramlat 2 kivitelezése, a harmadik pedig a Krími megszállás elfogadása - a távoli jövőben. A magyar külügy az emlékezetes "keleti nyitás" idején tűzte zászlójára a híd szerepet, mondván hogy "félázsiai nemzet a magyar" (O.V., 2012. július 26.), akkor elsősorban a közép-ázsiai országokkal való seftelés korszakát vizionálva. A később kipattanó Ukrán válság aztán lehetőséget adott egy nagyszabásúbb diplomáciai siker elérésére: az EU és NATO tag Magyarország közvetíthetne Oroszország és a nyugat között. Ez sosem szerepelt a hivatalos külügyi célkitűzések között, de a gyakorlatban gyakran találhattuk Magyarországot az akadékoskodó tagállam szerepében, aki Oroszország érdekeivel egyező álláspontra helyezkedett az uniós szavazásokon. A közelmúltban például a Fehéroroszország elleni embargó meghosszabítása ügyében.
2015 februárjában látogatta meg Orbánt Putyin először, ezt követte Orbán Viktor 2016-os februári látogatása Moszkvában. 2017-ben már az ellenzéki sajtó azt írta, Putyin hazajár hozzánk, hiszen februárban és augusztusban is Budapestre utazott. 2018 februárjában már hiányérzete volt a sajtónak (Putyin nem utazott, de fogadta az osztrák kancellárt), szeptemberben mégiscsak sor került az Orbán-Putyin találkozóra: a magyar fél látogatott ki.
Ausztriában sem ismeretlen vendég az orosz elnök: első évtizedében háromszor látogatott Bécsbe (2001-ben, 2004-ben és 2007-ben), a következő látogatása 2014-ben történt, a legutóbbi pedig tavaly. A tavalyi év során mégis sűrűn látta egymást Sebastian Kurz osztrák kancellár és Putyin. 2018. februárjában Kurz utazott ki, hogy megtárgyalja az Unió és Oroszország kapcsolatát. A tárgyaláson a turizmusról és az osztrák üzleti lehetőségekről is szó volt - Ausztria csak 5 milliárd dollárnyi befektetésben érdekelt Oroszországban, míg ez fordítva 23 milliárdot tesz ki.
Az izgalmas mégis csak az, hogy Ausztria uniós témákat is a napirendre tűzött, hiszen az osztrák kancellár nem az Unió közös külügyminisztere, olyan ugyanis nincs. A találkozót Putyin már abban az évben viszonozta, 2018. június 5-én érkezett Bécsbe, hogy a két ország közötti kettős adózás elkerülését biztosító megállapodást aláírják és megünnepeljék az orosz-osztrák földgázszállítmányok 50. évfordulóját. A trollhadseregek korában fenntartással kell kezelni a névtelen kommenteket, de a találkozó sajtótájékoztatójáról készült videó alatt megjelenő kommentek és azok lájkjai elég beszédesek. Alsó hangon is arra engednek következtetni, hogy Ausztriát valaki (Ausztria vagy Oroszország) úgy szeretné láttatni, mint az európai országot, amelyik átlépi a tabukat és asztalhoz ül Oroszországgal.
Az első kommentek magyarul így hangoznak: "Ausztria egy példakép egész Európa számára", "az EU utálni fog ezért minket osztrákokat, számomra mégis kedvesebbek az oroszok, mint a brüsszeli egománia", "Herr Kurz, kérem olvassza be Németországot [Ausztriába]!" A videót a Russia Today tette közzé, így nyilván a kommenteket is ők és szimpatizánsaik írták, ami arra enged következtetni, hogy az oroszok elégedettek a folyamattal. Augusztusban Putyin meglepőt lépett: tiszteletét tette Karin Kneissl osztrák külügyminiszter esküvőjén, és keringőt is járt az arával, ami jól állt az orosz elnöknek, mert Kneissl csak 1-2 centivel magasabb nála. A találkozó nem volt hivatalos, így a sajtót sem tájékoztatták fejleményekről, de Kurz ezúttal is beszélt Putyinnal. A negyedik látogatás 2018. októberében történt, mikor az osztrák kancellár látogatott Szentpétervárra, hogy megnyissa a Hermitage új kiállítását - "Birodalmi fővárosok: Szetpétervár-Bécs".
Oroszország és Ausztria együttműködése nem ma kezdődött, és nem is holnap ér véget. Az orosz földgázüzletnek nagy érvágás volt, hogy füstbe ment a Déli Áramlat terve, ami a Földközi-tenger alatt vezetett volna orosz földgázt Bulgáriába, s onnan Közép-Európába. Ez a bulgár kormányon bukott meg, amely végül nem írta alá a szerződést. Állítólag az Egyesült Államok lépett Bulgária nyakára a kérdésben (McCain látogatása 2014-ben), noha az EU vezetése volt az, amelyik nyíltan ellenezte (Ausztria, Magyarország és Görögország pedig támogatta). A Déli Áramlat elbukása miatt Putyin számára még jobban felértékelődött az Északi Áramlat 2, ami Ausztria számára is biztosítaná a földgázszállítást. A vezeték építésében a Shell, az E-on és az Engie mellett az osztrák olajtársaság, az OMV is partner. A Gazprom és az OMV pedig 2018-ban írta alá a gázsszállításról szóló szerződés 2040-ig történő hosszabbítását.
Kurz látogatása Trumpnál
Kurz korábban külügyminisztere volt Ausztriának, és ezt kancellári működésén is érezni: nagyon ambíciózusan alakítja Ausztria külügyi stratégiáját is, ezt nem bízza a külügyminiszterére. 2018 februári moszkvai látogatása során nem véletlenül tértek ki az "Unió és Oroszország kapcsolatára", Kurz ugyanis célul tűzte ki, hogy elnyerje Putyin bizalmát, és közvetítőként lépjen fel az USA és Oroszország között. A 2018 nyarán végül Helsinkiben megrendezett Trump-Putyin találkozót Kurz mindenképpen Bécsben szerette volna megszervezni. Bécs számos nemzetközi szervezet székhelye, ami ideális semleges helyszínné emeli.
Bár az amerikai-orosz találkozót Helsinki rendezte végül, az osztrák közvetítői koncepcióból hosszú távon még lehet valami, ugyanis Washington is szívesen fogadja az osztrák kancellárt. Idén februárban tette tiszteletét Sebastian Kurz a Fehér Házban, amit mindkét oldalon hízelgő interjúk előztek meg. Kurz díjazta Trump "részben nagyon aktív és sikeres" külpolitikáját, a Fox News pedig egy összeállítást közölt Kurzról, amiben úgy állították be, mint Trump nagy rajongóját a külpolitikában.
Az állítás nagyvonalú, ugyanis néhány dologban valóban egy állásponton állnak: Kurz is bevándorlásellenes, Kurz is határozottan támogatja Izraelt (egy szélsőjobbos koalíciós partnerrel az oldalán ezt kell is hangsúlyoznia), és Kurz is szeretné tető alatt látni a megállapodást Észak-Koreával. Csakhogy az igazán fontos kérdésekben nem értenek egyet: Kurz nem szeretné a transzatlanti szabadkereskedelem megvalósítását, amit Trump viszont nagyon szeretne. A dolog ennél komplikáltabb, de a vége mégis ez. Kurz nem ért egyet az iráni atomegyezmény felmondásával - amit Trump mondott fel. Tump ellenzi az Északi Áramlat 2-t, de az osztrák iparnak nagy üzlet lenne. Kurz támogatja a párizsi klímaegyezményt, az USA kilépett belőle. A februári találkozó tétje azonban nem az volt, hogy ezekben a kérdésekben a kis Ausztria enged-e a nagy Egyesült Államoknak.
Kurz a találkozó előtt adott interjújában már jelezte, hogy egyúttal az Európai Uniót is képviselni fogja, és mikor a gépe leszállt Amerikában, egyből tájékoztatta erről telefonon Jean-Claude Junckert. A találkozó után pedig az ORF-nek (osztrák közszolgálati TV) adott interjújában többször úgy fogalmazott, hogy "...mi, mint az EU...", és a dolgot Trump is így látta, a sajtótájékoztatón adott válaszaiban ugyanis nem tett különbséget az EU és Ausztria között, egyszerűen csak úgy mondta: "tárgyalunk velük". A találkozó névsorán is látszódott, hogy az amerikai fél nagy jelentőséget tulajdonított neki. Trump mellett részt vett az USA alelnöke Mike Pence (a CIA korábbi vezetője), Mike Pompeo külügyminiszter és John Bolton nemzetbiztonsági szakértő is. Az Ausztriához fűződő kapcsolatok ezeket a szakértőket kevéssé érintik, ezért feltételezi a Foreign Policy, hogy a hivatalos témák mellett egy Bécsben rendezendő újabb Trump-Putyin találkozóról is egyeztettek.
A találkozó után Trump arról beszélt, hogy Sebastian Kurz valóban fiatal (mindössze 32 éves), Kurz viszont arról, hogy nem ártana az Európai Uniónak felvennie a lépést az USA-val a transzatlanti kereskedelem ügyében. Ausztria nagyon aggódik, hogy ha az USA-val nem sikerül valami alkut kötni, akkor Trump beváltja fenyegetését, és vámokat emel Európával szemben. Ausztria külkereskedelmében az USA a második legnagyobb partner, Kurz szerint egy ilyen helyzet nagyon nehéz helyzetbe hozná az osztrák ipart. Az Unió a transzatlanti kereskedelemben jelenleg a halogatás politikáját folytatja, nincs konszeznzus a tagállamok között a kérdésben, és nem mocorog senki Európában, hogy ezen változtassanak, döntéseket emiatt nem is várhat Washington. Egyedül az USA érdekelt abban, hogy az Unió az amerikai áruknak szabad, vagy szabadabb utat engedjen az európai piacra. Trump is tudja ezt, ezért már többször is fenyegette védővámokkal az Uniót, hogy több kedvünk legyen tárgyalni. A jelenlegi találkozó utáni szavaival Kurz határozottan ráállt arra a véleményre, hogy az Unió kezdjen aktív tárgyalásba, mert Trump nem viccel.
Egyúttal fel is kínálta magát segítőnek, hogy letárgyalhassa Trump az Unióval a kéréseit. A találkozó körülményeiből úgy tűnik, hogy ezt az Unió vezetése és Trump is elfogadja.
Kurz vagy a kuruc?
A magyar köztudaba mélyen beleégett, hogy Orbán Viktor lezárta a határokat a menekültek és migránsok elől, és konfliktusba keveredett a nagy tagállamokkal a migrációt illetően. Ezzel a politikával azonban nincs egyedül: Kurz is arról híresült el, hogy lezárta a balkáni útvonalat, a keleti és déli határain visszaállította a határellenőrzést. A mai napig folyamatosan kapja érte a külföldi kritikát, bizonyos értelmezés szerint Ausztria megsérti a Schengeni Egyezményt. Az ENSZ migrációs egyezményét Kurz sem írta alá, amiért szintén kapott sok hideget. Mégis tudták úgy alakítani a külpolitikát, hogy eközben az Európai Bizottság bizalmát is élvezze, egyebek közt azzal, hogy a magyar kormány joggyakorlatát is többször bírálták. A mutatvány nem ebben merült ki, hanem Kurz szemmel láthatóan a régi rend megóvására törekszik a belpolitikában: bár elemzők hada segíti a kommunikációját, politikájában (alapvetően) nem alkalmazza a populizmus kínálta lehetőségeket, ezidáig elzárkózott az illiberális modelltől.
Ausztria tehát egy olyan külpolitikát épített fel, ami mind az USA, mind az Európai Bizottság, mind Oroszország bizalmát élvezi, és ez jelentősen csökkenti Magyarország súlyát Oroszország szemében.
